Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

Erdélyben Batthyány Ignác gr. püspök hozta be a lelkészi gyűléseket, mégpedig havonkint. Szerinte ebből az intézményből igen nagy előmenetel származik: elűzi a tudatlanságot és száműzi a henyélést. Voltak olyan papok, akik megvallották, hogy egész életükben a jó könyveknek nem szenteltek annyi időt, mint e gyűlések meghonosítása óta. A nagy püspöknek rendelkezését halála után csak csökkentett mértékben tartották meg. Az 1819-i jelentés már csak annyit mond, hogy a plébánosok alkalomadtán a főesperes vezetése alatt összegyűlnek, főként házassági kérdések megvitatására, Besztercebányán a 19, sz. elején a negyedévenkintí gyűlések szintén a legjobb hatással voltak a papság tudására: mindnyájan szorgalmasan tanulták az erkölcstant.

1 A zágrábi egyházmegyében egészen a 19. sz, elejéig nem voltak lelkészi gyűlések, csak Verhovácz Miksa rendelte el őket 1803-ban, évente kétszer. A teológiai és fegyelmi kérdések mellett a liturgikus anyagot is felvette a tárgyalandók közé. Lefolyásukat XIV. Benedek intézkedései szerint szabályozta. A kalocsai érsekség papjai az évente kétszer megoldásra feladott kázusokat a tavasszal és ősszel tartott espereskerületi gyűléseken megbeszélték, s a közös és magán megoldásokat egyaránt átvizsgálásra a püspöki szentszéknek küldték be. A székesfehérvári püspökségben az 1800-as években negyedévenkint voltak papi gyűlések. Itt különösen szigorúan vették ezek látogatását: a meg nem jelenők 1 arany büntetést tartoztak fizetni. A század közepére azonban — mint írja a jelentés: a távolság miatt — megszűntek az összejövetelek, csak évente néhány kérdésnek írásban való megoldása maradt belőlük hírmondónak, A diakovári püspökségben sem a 18., sem a 19, sz, első felében szintén nem voltak papi gyűlések, hanem az 1820-as jelentés szerint a püspöki szentszéktől írásbeli megoldásra feladott esetek pótolták őket.

2 A váradi és csanádi püspökségekben csak későn, a 19, sz. húszas, illetve harmincas éveiben lettek kötelezők az esperesi gyűlések. Az előbbiben Vurum József, az utóbbiban Lonovich József rendelte el őket.

3 A nyitrai egyházmegyében évente többször voltak gyűlések. Ezeken a lelkészeknek írásban kellett beadni szónoklataikat, valamint a megoldásra kitűzött eseteket. Ott megvitatták őket, s az eredményt felterjesztették a központba. A püspöktől feladott kérdések az egész teológia területéről vett időszerű problémákat tartalmaztak. A szatmári püspökségben a negyedévenkintí kerületi gyűlések eredményeként az esperes kimutatást nyújtott be az egyházi hatóságnak a szétváltan élő házasokról, a jámbor alapokról, a templomok pénzéről, a prédikációkról, misékről stb.

4 Róma minduntalan a gyűlések gyakorabbiságát sürgette, 1 Erdély 1788 és 1819, Besztercebánya 1805. L. a 103, 133, 69. 1. 2 Zágráb 1794 és 1820, Kalocsa 1827 és 1833, Székesfehérvár 1800 és 1842, Bosznia 1783 és 1820, L. a 343, 352, 158, 404, 226, 230, 78, 82. 1. s Várad 1836, Csanád 1841. L. a 299, 301, 86 87. 1. Csanádegyházmegyében úgy látszik az írásbeli megoldás is életben maradt. 4 Nyitra 1823 és 1832, Szatmár 1820 és 1848. L. a 170,176,191, 199—200.1.