Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

rendelkezés szerint a káplánoknak a plébánosokkal kellett e célból összejönniök, a gyengébb felkészültségű plébánosoknak pedig a közelben levő jobban képzett kollegáikhoz kellett menniök, Jesich János püspök 1795-ben már hanyatlásról értesít: a gyűléseket teológus-javadalom hiányában nem tartják meg; de a jelentés szerint aggodalomra nincs ok, mert a növendékek csaknem mind külföldön nyerik kiképzésüket, ügy látszik, hogy ez az állapot a 19. századba is átnyúlt. Az 1822-es jelentésben u. i. azzal mentegeti magát, Jesich püspök, hogy nincs szükség papi gyűlésekre, egyrészt mert a papság mindenképen alkalmas, másrészt mivel a távolság miatt a klérus nem gyűjthető össze. Róma azonban nem elégedett meg ezzel, hanem a kázusoknak legalább írásbeli megoldását kívánta. Utóbbit a püspök meg is valósította. Ezenkívül évente két generális konkurzusa is volt a papságnak.

1 A győri püspökségben a távolság és a plébánosok szegénysége miatt nem voltak papi gyűlések a 18. sz, második felében sem, Zichy Ferenc gr, püspök a plébánosok és káplánok gyakori vizsgáival, utóbb a negyedévenkint feladott írásbeli kázusmegoldásokkal vélte helyettesíteni őket, Szily János szombathelyi püspök szintén az utóbbi módon járt el, bár az 1785-i jelentés szerint ezenkívül évente egyszer kerületi gyűlés is volt,

2 A váci egyházmegyében gr, Eszterházy Károly rendelte el e gyűléseket, mégpedig évente négyszer, Á váci papok e konferenciákon a szónoklatban és a szertartásokban is gyakorolták magukat. Egyeseknek meghatározott beszédet kellett mondani ok, mások missa sicca-t mondtak és a szentségek kiszolgáltatásának szertartásait végezték el, A veszprémi püspökségben is az 1769-i jelentés szerint — negyedévenkínt voltak lelkipásztori gyűlések, ezeken főesperességenkínt az egész lelkészkedő papság, így a plébániai teendőket végző szerzetesek is résztvettek. Az egyenkint is és közösen is megoldandó kázusokat a püspöki szentszék adta föl és ellenőrizte. A pécsi egyházmegyében szintén gyakrabban voltak papi gyűlések. Ezeknek anyagát a püspöki szentszéknek írásban küldték be átvizsgálás végett.

3 Szepesben az első püspök, Salbeck Károly parancsolta meg, hogy az esperesek kerületük papjaival évente négyszer gyűlést tartsanak, A keretet is megadta: a Szentlélek segítségülhívása után szentmise volt, majd a résztvevők egyike — sorrendben — szentbeszédet mondott, Az üléseken a nép hibáiról s orvoslásukról, a gáncsnélkülí papi életről, a papi együttműködésről, a templomok díszítéséről, szertartásokról s nehezebb lelkipásztori esetekről kellett tárgyalni. Az előző gyűlésen feladott eseteket a következőn mindig a kísorsoltnak kellett megoldania,

4 i Zeng 1741, 1748, 1795, 1822 s a referátum, 1826-os jelentés. L. a 379, 386, 391, 399, 400, 401. 1. a Gvőr 1757, 1771, 1775. — Szombathely 1781 és 1785. L. a 145, 151, 153; 234, "236. 3. 3 Vác 1761 és 1792, Veszprém 1769, Pécs 1784. L.a265, 277, 326, 181. 1. * Szepes 1780 és 1793. L. a 206. és 218. 1.