Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

a hit elemeiben s az Isten és a szülők iránti köteles engedelmességben az illetékesektől oktatást nyerjenek. E cél érdekében szükség esetén cenzúrák igénybevételét is megengedte, s minden ellentétes kiváltságot és szokást megszüntetett. (Sess, XXIV. 4. de ref.)

1 Az 1566-ban megjelent Catechismus Romanus által pedig az Egyház a lelkipásztoroknak biztos vezérfonalat adott, amelyet a hívek lelki oktatásában követhessenek, hogy a híveket koruknak és állapotuknak megfelelően taníthassák. A hívek, elsősorban az iskolások használatára más katekizmusok szolgáltak, ezek közül a 17. sz. elején az egész katolikus Egyházban Canisius Sz. Péter jezsuita atya katekizmusa volt legjobban elterjedve. Magyarra Oláh Miklós megbízásából Telegdi Miklós fordította le, s már 1562-ben meg is jelent.

2 A magyar főpapok a hitoktatás elrendelésével nem sokat késlekedtek, hanem a kezdeményező lépést még a trienti zsinat befejezése előtt megtették az 1560-i nagyszombati zsinaton. E zsinat meghagyta a plébánosoknak, hogy a katekizmust magyarázzák, s az alapvető imádságokat tanítsák. Másrészt a tanítókat is bevonta a hitelemzés müvébe — s ez a későbbi időben is meglevő jelenség — a legfontosabb tudnivalók megtanítása céljából, Az Oláh Miklós alatti többi zsinat szintén foglalkozott a hitbeli oktatás kérdésével, részben megerősítve az előbbi határozatokat, részben továbbépítve. Az 1579-i szombathelyi zsinat a Tridentínum szellemének teljesen megfelelően minden vasár- és ünnepnapra elrendeli a templomi katekézíst. Az 1611-i nagyszombati tartományi zsinat életrevaló eszmét pendít meg, amikor felhívja a papokat, hogy a katekézís sikere érdekében vegyék igénybe jóravaló világi emberek segítségét. Továbbá kiterjeszti a hitoktatás körét, mert a tudatlan serdültebbek gondozását is sürgeti. Ez szintén oly jelenség, amellyel a hazai gyakorlatban később is ismételten találkozunk. A tanítótól — mint több más zsinat is — megkívánja hivatalbalépése előtt a hitvallást, A híttanítás egész ügyét pedig a vizitáló főesperesek ellenőrzése alá helyezi. Az 1629-es nagyszombati zsinat tovább halad egy lépéssel: a templomi és iskolai hitelemzés mellett a fontos családi katekézís érdekében száll síkra. Meghagyja a plébánosoknak, hogy sürgessék az imádságban és az alapigazságok elsajátításában a szülők és gyermekek együttműködését. Pázmány Péter alapvetőnek tartja a hitoktatás ügyét, s főként szemináriumokkal és papneveléssel iparkodik az eszme haladását szolgálni. Az 1638-as nagyszombati nemzeti zsinat hathatós segédeszközként a keresztény oktatás társulatának megszervezését ajánlja, sajnos azonban ez az életrevaló egyesület csak a következő században jutott nálunk nagyobb szerephez. Még több zsinat ís foglalkozik 1 V. ö. Érdujhelyi, A kat. hitelemzés Magyarországon. Zenta, 1906. 47, 2 U. o. 55-56, 67—68.