Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850
120 frtot kérnek, élelemre 140-et, italra 48at, személyzetük számára 130 frtot. Szellemi igényeik még csekélyebbek: papírra, tintára és postapénzre 10 frt. Egy 1790-es kimutatásban a könyv is szerepel 3 frt értékben, A plébánosok számára egyébként a lelkészségek rendezésével foglalkozó bizottság 1734-ben 150 frt kongruát állapított meg (nem számítva parókiát, a telket és a stólát), s ez a legcsekélyebbnek minősített kongrua érvényben maradt a 19, sz, elejéig, amikor 1802-ben 300 frtra emelte az uralkodó, Sándor Lipót főherceg nádor 1795-ben felterjesztett memorandumában szintén a papi kongrua emelését látja szükségesnek, mivel — úgymond — sok falusi pap nyomorúságosan tengődik, s ezért méltóságán aluli munkákkal is foglalkozik, 1 A 18, század első felében forrásaink tanúsága szerint a zeng-modrusi püspökségben — amely más vonatkozásban is jelentősen eltér a magyarországiaktól s bizonyos dolgokban olasz hatást mutat — volt legrosszabb állapotban a papság tudása és fegyelme. Itt több pap élt minden javadalom nélkül, pusztán a misékért járó alamizsnából. Ezek nagyobb része glagolita volt, akik cirillbetűs, glagolit misekönyvet és breviáriumot használtak. Pohmajevich Miklós püspök (1728) a glagolitokat alkalmatlanoknak tartja a szószék számára, s kijelenti, hogy a jövőben nincs is szándékában többé glagolitokat felszentelni. Ezeknek az ószláv szertartású papoknak műveltségéről egyébként már második elődje, Bedekovich Benedek is kiállította 1708-i jelentésében a szegénységi bizonyítványt, amikor azt írja, hogy egész klérusából, főként a zengiből, az egyik kanonokon kívül alig tud valaki latinul, sőt más nyelven sem. Minthogy pedig szláv nyelvű papi könyvek nem igen voltak, elgondolhatjuk elmaradottságukat. Nem is volt meg a rendes papi képzésük: kevesen tanultak közülük, s ezek közt is ritka volt a filozófus és moralista, a teológus pedig a legritkább, vagyis még a leegyszerűsített, nélkülözhetetlen papi tanulmányokat is csak kevesen végezték el. Cerovacz János püspök kormányzása elején (1731) papságát nagyon műveletlennek találta. Ezért a Szentszék engedélyével néhány kiváló tehetségű kispapot felszentelt, hogy a misepénzből megélhessenek, s elküldte őket a bécsi és gráci egyetemre. Onnan a teológia elvégzése után hazatértek, és más arcot öltött az egyházmegye: a régi tanulatlan lelkipásztorok helyét kevés kivétellel a latinban és a teológiai tanulmányokban jártas papok foglalták el. Űgy látszik azonban, hogy a sok hiányt 14 éves kormányzása alatt nem tudta kellően pótolni, mert halála után három évre (1748) azt jelenti az utód, hogy az egyházmegye klérusában vannak ugyan művelt és kiváló erkölcsű teológusok, de a legtöbben mégis elégséges, sőt szükséges tudás 1 Karácsonyi i. m. 198. — Kelemen, Keresztély Ágost herceg kat. restaurációs tevékenysége a győri egyházmegyében. Pannonhalma, 1931. 36, 39, 40. — Marczali, Magyarország története II. József korában II. k. Bpest, 1885. 493 -94; I. k. Bpest, 1881. 297. — Mill. Tört. VIII. 138. — Karácsonyi i. m. 339. — Mályusz, Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bpest, 1926. 844.
