Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nélkül valók, főként a fölös számban levő illír papok. Ennek okát egyrészt a tanulási alkalom, gimnáziumok, akadémiák, szeminárium hiányában látja, mert a klérust nem tartja tehetségtelennek; másrészt mivel régebben kellő felkészültség és hasznos Patrimonium nélkülieket is felszenteltek, úgyhogy utóbbiaknak még napi misepénzük sem volt fenntartásukra, s így tiltott foglalkozásokra (kereskedés stb.) adták magukat. A püspök a szentelésnél tanúsított óvatossággal, a teológus-javadalom felállításával, lelkipásztori gyűlésekkel és növendékeinek más szemináriumokban kieszközölt neveltetésével iparkodott a helyzeten javítani. Chiolich György püspök egyébként elődjével egybehangzóan a papság képmutatása miatt panaszkodik, amely az erkölcsi javulást szinte lehetetlenné teszi.

1 A 18. századból való püspöki jelentéseink általában dicsérik a világi papság tudásait és fegyelmi életét. Althann Mihály Frigyes gr. váci püspök jelentésében kiemeli papságának teológiai képzettségét s elődei alatt a belső zavarokban tanúsított kifogástalan viselkedését. Mert klérusából egy sem adta magát át — még a belső háborúk idején sem — a szabadosabb életnek, hanem valamennyi híveinek szolgálatára állott. Ritka eset, hogy valaki papjai közül súlyos megrovást érdemelne. Negyedik utódja, gr. Eszterházy Károly szintén a váci papság tanultságát magasztalja: a szeminárium tanáraiért nem kellett más egyházmegyéhez fordulnia, sem a külföldre, mert művelt papjai közül otthon is válogathatott. Gr. Eszterházy Imre nyitrai püspök szerint (1746} egyházmegyéjének papjai mind a nagyszombati egyetemen nyerik kiképzésüket. Nincs is a püspökségben oly pap, aki kora ifjúságától fogva ne nyert volna a lelkípásztorkodásra alkalmas kiművelést. Nem volt egyházmegyéjében kóbor, sem javadalom nélküli pap. A kiérdemült lelkészekről is történt gondoskodás. A szepesi klérusnak szép tulajdonsága volt, hogy az eretnekségből áttérteket nagyon segítette. Batthyány Ignác erdélyi püspök elismeréssel szól papságának engedelmességéről és buzgóságáról.

2 Nem áltatjuk magunkat mindezek alapján azzal a meggyőződéssel, hogy az említett hibákon kívül a katolikus papság háza táján minden rendben volt; sőt ki kell emelnünk forrásaink tanúságaként, hogy a papok erkölcsi, fegyelmi állapotát illetően a püspöki jelentések nagyon általánosak, szűkmarkúak. így nem szólnak a 18. század utolsó negyedéből származó jelentések a koráramlatoknak betöréséről a klérus gondolatvilágába. Igaz, hogy a magyar papság nem mutatott nagy hajlandóságot a felvilágosodás eszméi iránt,

3 s ez annál nagyobb érdeme, mert a rossz papok mindig számíthattak a kormány védelmére ; mégis tagadhatatlan tény, hogy 1773 után nagy számmal léptek be papok, sőt volt jezsuiták és 1 Zeng 1728, 1708,1728,1741, 1748. L. a 375, 372,376, 378,380, 386—87.1. 2 Vác 1726 és 1761, Nyitra 1746, Szepes 1780, Erdély 1788. L. a 255, 266, 163-64, 211, 103. 1. 3 Bár itt nagy szerepet játszott a rendi felfogás.