Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)
bélyok mellett a könyvkötőkről is említést tett, ezeket a mestereket bízta meg azzal, hogy tűzvész esetén favedrekről és dézsákról gondoskodjanak. TANONCOK, SEGÉDEK A TŐKÉS KORSZAKBAN A céhrendszer megszűnése után a szakoktatás ipartestületi keretek között történt. Az 1884. évi ipartörvény 12 éves kortól tette lehetővé az inas szegődtetését, írásbeli szerződéssel. A tanulóidő és az ellátás megállapodáson múlott. Gyakorta támadt konfliktus a mester és szegődöttje között a szakoktatás vélt vagy valós háttérbe szorulása miatt, amit általában a túlzott mértékű háziszolgai feladatokra vezettek vissza. Törvény írta elő az iparos és az inas kötelességeit, a munkaidőt, a tanviszony megszűnését, az iparhatósághoz beadandó jelentéseket, s külön fejezetben rendelkezett a tanonciskolákról. Gyula város tanácsa mint elsőfokú iparhatóság az 1884. évi XVII. te. életbelépésétől számított első hat évben 152 iparigazolványt és 32 iparengedélyt adott ki, a legtöbbet csizmadiáknak (39 db-ot), könyvkötőnek viszont egyet sem. Az 1890/1891. tanévben Orosházán, az ipariskolában egyetlen könyvkötőtanonc sem akadt, 1899/1900-ban 352 beiratkozott diákra egy fő jutott, a következő évben már ketten voltak. A békéscsabai ipariskola első osztályában az 1890/1891. iskolai évben egy könyvkötőtanulót oktattak, Nádasy Elek mester másodikos tanulója, Braun Herman pedig ekkor szabadult fel. Hackenberger János szarvasi gőzmalomtulajdonos 16 éves fia, László 1896/1897-ben a helyi iparostanonc-iskola harmadik osztályos könyvkötőtanonc növendéke volt. Olvasni jól tudott, erkölcsi viselte is jó volt, polgári ügyirat-szerkesztést, fejszámolást, könyvvitelt, szabadkézi 8
