Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)
és mértani rajzot tanult, valamennyi tantárgyból jó osztályzatot kapott. A könyvkötőmesterséget tanfolyami keretek között is elsajátíthatták az érdeklődők. 1904-ben egy budapesti hirdetés a kézi és díszítési aranyozás, valamint a Kundschaft - munkák rövid idő alatt való elsajátítását garantálta. A céhek megszűnésével, az ipari forradalom hatására a kézműipar visszaszorult. A könyvkiadás volumene viszont alapjaiban változott meg, a kiadott művek száma és a példányszám is jelentősen megemelkedett. 1867-ben az országban közel száz nyomda működött, 1900-ban 680 nyomda üzemelt 4140 munkással, 1914-ben 1261 üzem 7172 alkalmazottat foglalkoztatott. A könyv olcsó tömegfogyasztási cikké vált. A nagy mennyiségi növekedés csak a nyomdászat nagyipari technikájának meghonosodása után vált lehetségessé, ami együtt járt számos új nyomdászán anyag és munkamódszer bevezetésével: a papírberakás, a hajtogatás, a fűzés, kötés gépesítésével. A kötésanyagok közül előtérbe kerültek az olcsón, nagy mennyiségben előállíthatok, a papír és a vászon. Az alsófokú ipariskolák biztosították a gépesítés miatt szükségessé vált megnövekedett szakemberlétszámot. 1884-ben 533 önálló könyvkötő és 846 segéd dolgozott Magyarországon, az 1890. évi népszámlálás viszont már 764 önálló mestert és 1104 segédet vett számba. 1890-ben a könyvkötők 46%-a segéd nélkül működött, közel ugyanekkora hányaduk 1-5 segédet foglalkoztatott. A tíznél több segéddel dolgozó tíz műhely - egy zágrábi könyvkötészet kivételével - Budapesten összpontosult. A számítások szerint ekkoriban egy-egy magyarországi könyvkötőre 9287 lakos jutott. A változások nyomán a könyvkötők már csak jórészt szériamunkát, részfeladatokat, egyszerűbb, gépies munkafázisokat végeztek, zömük szaktudása meg sem közelítette a 9
