Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

inas - tudása bebizonyítása végett - próbamunkát készítsen. A szabadítással az inasból legény lett, akit meghatározott ideig, általában 2,5-3 évig külföldi vándorlásra köteleztek. A val- colás után, de a remek elkészítése előtt legényként még négy évet kellett dolgozni, azaz inasból legfeljebb 12-14 év múlva válhatott mester. A vándorlegények ügyességüktől, gyakorlatuktól függően kialkudott hetibért kaptak, némelyik mester leveles dohánnyal, esetleg munkaruhával, köténnyel vagy borral is ellátta őket. A túlzott italfogyasztás ellen azonban szigorúan felléptek, a korhelyhétfők résztvevőit pénzbüntetéssel sújtották. Az egy mesternél kötelezően eltöltendő legkevesebb időt két hétben állapították meg. Az anyagbeszerzést, a kötni, árulni való könyvek felvásárlását a mester végezte, de maga helyett megbízható legényét is a közeli nagyvárosokba vagy Pestre küldhette. A papírt közvetlenül a papírmalomtól vagy önálló vegyeskereskedőktől rendelték, a divatos, színes, dúcnyomott papírtapétákat, előzékpapírokat készen vásárolták a kékfestőktől, vagy a tőlük beszerzett nyomódúccal, esetleg saját formával maguk a könyvkötők állították elő. A kötéshez szükséges finombőröket a helyi bőrfeldolgozó iparosok, a cserzővargák, fehértímárok, kor- dovánosok, tobakosok biztosították.

A legények között akadt olyan is, aki 18 évig vándorolt. Többen eljutottak Magyarországon kívüli vidékekre, Ausztria, sőt Horvátország városaiba, mások Wittenberget, Párizst is felkeresték. Az egyik pesti, Lipótvárosban megtelepedett könyvkötő 1835-ben Zágrábban lett mester. A legényidejük alatt a külföldet is megjárt mesterek rendkívül képzettek voltak. Sokan a külföldi vándorút során szerezték be a vésnökközpontokban díszítőszerszámaikat, német-osztrák hatást követő mintakincsüket.

6