Héjja Julianna Erika: Szép kötések nemes bőrben. Békés megye könyvkötészetének történetéből - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 4. (Gyula, 2011)

iskolamesterek, esetenként nyeregkészítők gyakorolták a mesterséget. Kassán a XVI. század végén még zsoldos katonából lett könyvkötő is dolgozott. A kolostorokban a szerzetesek közül (pl. a bencéseknél, a kassai, gyöngyösi ferenceseknél, a kolozsvári jezsuitáknál) sokan kitanulták a könyvkötőmesterséget; ők nem annyira a művészi csínre, sokkal inkább tartós munkára törekedtek.

Budán 1688-ban még egy könyvkötő sem működött, de az iskolák nagyobb mérvű fejlődése szükségessé tette a nyomdák, könyvkötők és -kereskedők megtelepedését. A városi, megyei közigazgatás, jogszolgáltatás mennyiségi és minőségi fejlődésével, a gazdasági adminisztráció szakszerűsödésével egyre több jegyzőkönyv, adójegyzék, számadás, céhes dokumentum bekötésére volt igény. A testületeken kívül - a nyomtatott könyvek tömeges elterjedésével — magánszemélyektől, iskolai professzoroktól, a diákságtól is egyre több könyvkötői megbízás érkezett. A felvilágosodás idején a XVIII. században divatossá vált a bibliofillá: a főúri udvarházakban, nemesi kúriákban reprezentatív teremkönyvtárakat vagy legalább könyvtárszobákat építettek. A változás nyomán elterjedtek a barokk stílusú gerincdíszes kötések, s az elő- és háttábla helyett már egyre inkább csak a gerincmezőt díszítették.

Ez a kis füzet rövid áttekintést ad a könyvkötőmesterség szervezeti kereteiről, a céhek működéséről, az inasfogadástól, a vándorláson át a mesterré válás szokásáig. Külön fejezetbe került a kézműipar visszaszorulása utáni változások ismertetése. Az olvasó megismerheti a könyvprés alól kikerülő díszmunkák és az egyszerű, szolid kivitelű tömegmunkák legfőbb jellegzetességeit, majd a műhely felszerelését, szerszám- és nyersanyagkészletét is. Végül részletesen bemutatjuk Békés megye XVIII-XIX. századi könyvkötőit, köztük jó néhány többgenerációs compactordinasztiát.

4