Erdész Ádám: Lukács György, egy kiemelkedő politikus pályaképe - Múltidéző mozaikok Békés megye történetéből 3. (Gyula, 2010)
kiegyezéssel megalapozott közjogi rendszer összeomlásának veszélye. A feszült politikai helyzetben Lukács a maga életét alapvetően befolyásoló döntő váltásra szánta el magát. A VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSI MINISZTÉRIUM ÉLÉN Lukács György a kiegyezésre épült politikai rendszer odaadó híve volt, a nemzet számára nem látott más alternatívát, mint a Monarchia. Békés megye közgyűlésén Deák Ferenc arcképének felavatásakor mondotta: „Nem lesz olyan historikusa ennek a nemzetnek, aki tagadni merészelje azt, hogy hazánk a kiegyezés óta és a kiegyezés folytán óriásit haladt úgy közgazdasági, mint közművelődési téren.” Az uralkodóról szólva hasonló gondolatokat fogalmazott meg: „... a gazdasági élet és a közművelődés minden téren való bámulatos kifejlesztése, az erőknek, a tehetségnek, a szorgalomnak: ezeknek a nagy erényeknek ünneplő ideje a mi szeretett édesatyánk, jelenleg is dicsőségesen uralkodó fenséges urunk és királyunk, Ferenc József bölcs országlá- sa idejére esik”. A kiegyezést dicsőítő gondolathoz azonban hozzáfűzte azt is, hogy a kiegyezés az erőgyűjtésre teremtett lehetőséget. Azaz, pontosan látta, hogy a Monarchiára és benne Magyarországra milyen veszélyek leselkednek, ha a rendelkezésre álló időt nem jól használja ki. A századfordulót követő években egyre többször kellett arra gondolnia, hogy az általa egyedüli megoldásnak tartott politikai keretek felborulhatnak. A Magyarország és Ausztria közötti, lejáróban lévő vám- és kereskedelmi szerződés újratárgyalása kiélezte a gazdasági ellentéteket. A katonai körök által szorgalmazott hadseregfejlesztési reform elfogadása fejében az ellenzék a magyar vezényleti nyelv bevezetését kérte. A közvélemény a vezényleti nyelv kérdésére különösen élénken reagált, és a politikai tőke gyarapítására alkalmas ügyet az ellenzék újra és újra elővette. S ellenzé21
