Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Sáfár Gyula: „Ne kívánd felebarátod házát” - A Békés megyei zsidó vagyon sorsa 1944-ben
jelentése szerint tizenöt öt holdon aluli zsidóbirtokot vettek át. Ebből három ingatlant a Vitézi Székkel cseréltek el, egyet a város vett át, három ingatlan ügyében még a Földművelésügyi Minisztérium döntésére vártak, két ingatlant házhellyel cseréltek el, kettőt a Békésvármegyei Repülő Egyesületnek engedtek át repülőtér céljára. További négy ingatlant pedig nyilvános pályázat útján értékesítettek. A Vitézi Széktől kapott egyik ingatlant azonnal elcserélték egy újabbra, ahol családi házak építését tervezték.5 Az 1944. március 19-i német megszállás után hivatalba lépő Sztójay-kormány sorra jelentette meg a zsidónak minősülők elleni korlátozó intézkedéseket. A zsidóság kifosztására irányult az 1944. április 16-án kihirdetett 1600/1944. M. E. sz. rendelet, amely a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről rendelkezett. A zsidóknak minősítetteknek a rendelet értelmében 1944. április 30-ig, a jogszabály hatálybalépésekor meglévő vagyonukat be kellett jelenteni a lakóhely szerint illetékes pénzügyigazgatóságnál. Bejelentés alá esett az egész vagyon, kivéve a személyes használatra szolgáló lakásberendezési, ruházati és háztartási tárgyakat, illetve azok is, ha együttes értékük a 10000 pengőt meghaladta. A bejelentési kötelezettség minden esetben kiterjedt a műtárgyakra, szőnyegekre, ezüstneműre és más fényűzési tárgyakra. Az ingatlanokat nemcsak a pénzügyigazgatósághoz, hanem a telekkönyvi hatósághoz is be kellett jelenteni. A rendelet szerint a telekkönyv B lapjára a rendeletre való hivatkozással fel kellett jegyezni, hogy „az ingatlan tulajdonosa zsidó”.6 A Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó pénzintézetekben letétbe kellett helyezni az értékpapírokat és nemesfém tárgyakat.7 A bankbetéteket zárolták, ezekből csak 1000 pengőt lehetett havonta kivenni. A bejelentés alá eső vagyontárgyakat sem eladni, sem elzálogosítani nem lehetett, sőt az 1944. március 22-e után kötött adásvételi és ajándékozási szerződéseket semmissé nyilvánították, ezzel akadályozták a vagyonok esetleges átruházását.8 Ugyancsak az 1600/1944. M. E. sz. rendelet értelmében be kellett jelenteni a zsidó kereskedelmi vagy ipari vállalatok árukészletét és berendezését, ehhez pedig leltárt kellett mellékelni. A rendelet továbbá felhatalmazta a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert és az iparügyi minisztert, hogy „közgazdasági érdekből” 5 A Békéscsabai Megyei Városi Közjóléti Szövetkezet 1943. évi igazgatósági jelentése a Vitézi Széktől kapott két ingatlant említi meg név szerint, a Schwartz-féle nagyréti 9 kát. hold és 1128 négyszögölös és a Chevra Kadisa-féle gerendási 8 kát. hold 578 négyszögölös ingatlant. Ezek egyikét cserélték el a Franklin u. és Tompa u. sarkán álló Kacsán-féle ingatlanra. MNL BéML VII. 1. d. 404. okmánytári szám. 6 1600/1944. M. E. sz. rendelet. Például egy gyulai telekkönyvi betét B) tulajdoni lapján a következőt olvashatjuk: „Erk. 1944. április 28-án 3104. sz. a. Fenti számú végzés alapján tekintettel az 1600/1944. M. E. sz. rendelet 3. §-ára, feljegyeztetik, hogy a B. 4-5. alatti Lővinger Dávid és neje, Schillinger Margit ingatlantulajdonosok zsidók”. MNL BéML XXV. 11. d. 3821. sz. betét. 7 1600/1944. M. E. sz. rendelet 4. és 5. §. 8 Ungváry, 2008. 290. 88
