Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
szülei és a családja mellett a helye. Kevesen mertek ezzel ellentétes döntést hozni. A történészként is ismert Réti György jegyezte le a maga megmenekülését ellenpéldaként. Eszerint édesanyja még a deportálása előtt eljuttatta két ikerfiát barátai — Földes László és Sára — ismerősei ismerőséhez. A hatéves gyerekek számára a végállomás a Békés megyei Újkígyóson egy bognármester, Hrabovszki Mihály háza volt. Olyan területre érkeztek a gyerekek, ahonnan már az ott élő zsidókat elvitték. A merész ötlet helyesnek bizonyult, a két gyerek gond nélkül átvészelte a háború végéig hátra levő hónapokat. Sőt, a bognármester annyira megszerette a két kisfiút, hogy alig tudott megválni tőlük, amikor megjelent értük édesapjuk. Édesanyjuk nem tért haza a deportálásból.27 Gyulán is sikerült gyermekek életét megmenteni: amikor a menhelyről is bevitték a zsidó gyermekeket a gettóba, a menhely vezetői három gyereket megóvtak a gettóba költözéstől s ezzel megmentették őket.28 A visszaemlékezések a szolidaritás másfajta jeleit is rögzítik. Például a mezőberényi katolikus plébános — bár sejthette, hogy vannak rosszakarói - átvett megőrzésre ékszereket és perzsaszőnyegeket. S ami egy gyerek számára legalább ennyit jelentett, vállalta, hogy Szegő György kutyáját is magához veszi.29 A zsidók kényszerlakhelyre telepítése ügyében kiadott 1610/1944. M. E. sz. rendelet végrehajtása ügyében Békés megye főispánja úgy rendelkezett, hogy a gettókat rövid határidőn belül fel kell állítani és az érintetteket május 12-ig oda be kell szállítani. A valóságban május 10-e és 19-e között állították fel a gettókat. „Kényszerlakhelyként” zsidó magánházakat, zsinagógákat, hitközségi ingatlanokat, fatelepeket, éppen nem működő gyárépületeket használtak fel. A történeti Békés megyében 14 gettót hoztak létre, a ma Békéshez tartozó, egykori Csanád— Arad—Torontál megyei részen kettőt. A ma ugyancsak Békéshez tartozó Sarkad környékéről gettó létrehozása nélkül Nagyváradra deportálták a környéken élő zsidókat.30 Az egyes gettók között igen nagy különbségek voltak, akadtak olya27 Réti, 2014. 84. Egy, a menekülés lehetőségét elhárító példát Urbancsok Zsolt makói adatközlőinek egyike is említ. Urbancsok, 2010. 57. A gyermekektől való megválásra kevés példát találtam. A körösladányi Gábor Józsefné Grünfeld Teodóra említi, hogy, amikor be kellett költözniük a gettóba, fiát engedéllyel egy mentesített zsidó családnál hagyta. Ha meg is vált gyermekétől, az közel maradt hozzá s az elválás csak addig tartott, amíg a befogadó család mentessége. Gábor Józsefné Grünfeld Teodóra visszaemlékezése. Balogh, 2007. 281. 28 Balogh, 2007. 144. 29 Szegő, 1999. 80. Rózsa Jenő plébános más alkalommal is kifejezte az üldözöttek iránti együttérzését. Amikor a mezőberényi gettóból két katolikus fiút kiengedtek misére, az oltár előtt állva a következőkkel fordult híveihez: „A körülöttünk zajló eseményeket nekünk, hívő katolikusuknak nemcsak követnünk és megértenünk, de amennyire tudjuk, befolyásolnunk is kellene. Ebben az országban olyan törvények uralkodnak, hogy, ha az Üdvözítő ma élne, mellére csúf, megalázó, sárga pecsétet raknának.” Szegő, 1999. 86. 30 Balogh, 2007. 54-55. 66
