Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
kell tankcsapdát ásni. Mivel a kisegítő előképzősöknek a leventéktől elkülönülten, sárga karszalaggal kellett gyakorlatozniuk, ezek a jelenetek újra és újra tudatosították, hogy a felnőttek tragikus szerepeit próbálgató gyerekek világa szigorúan ketté van osztva. A felnőtt, zsidónak minősített férfiak számára bevezetett munkaszolgálat következményeit pedig már semmiképpen nem lehetett elrejteni a gyermekek elől. A fel-fellobbanó antiszemita hullámok, a megkülönböztetés intézményesülő rendszere fokozatosan roncsolta a társadalmi kapcsolatok rendszerét is. A gyulai Kéry Ervin írta le ezt a jelenséget: „Mi, a gyermekek szintén zsidó gyermekekkel jártunk össze, nem azért, mert mi nem szerettünk volna más, nem zsidó gyermekekkel összejönni, hanem, mert a keresztény családok nem akarták, hogy gyermekeik zsidó gyermekekkel jöjjenek össze. Húgom Békéscsabán járt a líceumba és ott volt egypár nem zsidó leány, akikkel néha összejött, mindaddig, amíg az egyik keresztény szülő megtiltotta a leányának, hogy a húgommal barátságban legyen.”21 Természetesen e téren mind a szolidaritásra, mind a szolidaritás hiányára akad példa. A német megszállás után Mindaz, ami 1944. március 19-ig történt, a gyermekek életét is befolyásoló, esetenként súlyos lelki következményekkel járó, de visszafordítható folyamat volt. Magyarország német megszállását követően a gyermekek viszonylagos védettsége is megszűnt. A március 19-e után kezdődő eseményekből a nagyobb gyerekek az otthoni aggodalom és feszültség megnövekedésén túl először azt vették észre, hogy véget ér az iskola, majd aztán azt, hogy április ötödikétől viselni kellett egy különleges megkülönböztető jelt, a sárga csillagot. Ezt követően meg kellett válni a rádióktól, a bicikliktől, végezetül pedig elkezdődtek az előkészületek az otthon elhagyására és a kényszerlakhelyre, vagyis gettóba költözésre. A tízszer tíz centis, sárga kelméből készült Dávid-csillagot a hat éven felüli gyermekeknek is kellett viselniük. A visszaemlékezésekben rendszerint szó esik a csillag felvarrásáról. Az események idején tizenöt éves Szegő György első reakciója az indulat volt: „Amikor elolvastam, hogy egy tíz centiméteres átmérőjű, kanárisárga Dávid-csillagot kell viselnünk mellünk bal oldalán, felső ruházatunkon, tehát tisztán látható helyen, hányinger fogott el. Kétszer-háromszor olvastam el a törvényt, míg megértettem, illetve elhittem, de a megpecsételés állati voltát, az infantilis szadizmus- nak ezt a formáját elfogadhatatlannak éreztem.”22 Első gondolata az volt, hogyan lehetne ezt elhárítani, majd leírta, hogy az első nap délelőttjén Fő utcai házuk 21 Kéry Ervin Elek Tiborhoz, 1994. szept. 15. MNL BéML XV. 33. Xerox-tár 318. tétel. 22 Szegő, 1999. 75. 64
