Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
tapasztalata is. Erről egyik tanára gondoskodott: „Finoman ugyan, de ő éreztette velem először, hogy római katolikus hitem ellenére dús, fekete, göndör hajam, sötét fekete szemem, széles ajkam és a szokásosnál alacsonyabb termetem árulkodik a származásomról. Ezt úgy hozta tudomásomra, hogy már az első osztály közepétől csak ritkán szólított Szegőnek, legtöbbször Mózsinak nevezett. Az első alkalommal az osztály fölkapta a fejét, egyesek szerényen, mások fölszabadultan elnevették magukat. Őszintén szólva először nem is értettem a megszólítás mögött meghúzódó dinamikus politikai jelleget. Mindeddig az antiszemitizmus semmilyen formájával nem találkoztam.. .”18 1942-ben egy bombázás miatti hazautazást követően az iskola nem is vette vissza mezőberényi diákját. A fordulatnak alighanem a diák örült a legjobban. Következett Gyula, ahol apja tekintélye és pénze sokat segített Szegő Györgynek, de a megyeszékhely gimnáziumában az 1942/43-as tanévben a származás már csoportképző tényezőnek bizonyult. Egy másik visszaemlékező a gyulai viszonyokról Szegő Györgyénél sötétebb képet festett. Eszerint voltak olyan szélsőjobboldali beállítottságú diákok, akik zsidó osztálytársaikat igyekeztek elszigetelni.19 Szegő ötödikesként, azaz tizenöt évesen került Gyulára. A memoárból az derül ki, ekkorra már pontosan értette a maga helyzetének politikai kontextusát és nagyon tudatosan figyelte a sorsát befolyásoló bel- és külpolitikai eseményeket. A korabeli, mostoha viszonyok között is nagyon sok múlt azon, hogy egy-egy iskola meghatározó személyiségei milyen szellemiséggel töltötték meg az adott intézményt. Szegő György az V. osztály után is iskolát váltott: Esztergomba, a ferences kollégiumba került, előző tapasztalataival ellentétben itt szeretetre és személyes figyelemre talált. Az iskolás korról szóló visszaemlékezésekben maga a megkülönböztetés jelenik meg traumatikus élményként. Urbancsok Zsolt ho- lokausztot gyermekfejjel átélő adatközlői közül az egyik azt említette ilyen rossz élményként, hogy a karácsony előtt „ha én karácsonyi angyal lehetnék” címmel írott dolgozat értékelését a polgári iskola tanárnője a következőképpen kezdte: „legnagyobb sajnálatomra a két legjobb dolgozatot a két zsidó lány írta”.20 A fiúk számára volt a rendszerben egy olyan intézmény, amely hivatalosan és rendszeresen manifesztálta, hogy az adott iskola tanulói között vannak teljes értékűek és vannak olyanok, akik legfeljebb „kisegítők”. A tizennyolc év alatti keresztény fiúkat leventeszolgálatra kötelezték, míg a zsidókat „kisegítő előképző szolgálatra”. Ök azt tanulták, hogy majd munkaszolgálatosként ásóval, lapáttal miként 18 Szegő, 1999. 40. 19 Kéry Ervin Elek Tiborhoz, 1994. szept. 15. „Ördög Konrád pl. »bevezette« [az] 1941-42. évben, hogy a gimnáziumban az osztálytársaink (a nem zsidók) nem állhatták szóba a 3 zsidóval az osztályban.” MNL BéML XV. 33. Xerox-tár 318. tétel. 20 Urbancsok, 2010. 39. 63
