Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
mitizmus kialakulásához vezettek. Rendszerint nyomatékosan hangsúlyozta azt is, hogy ez a politika ütközik a gazdaság törvényszerűségeivel, s hogy a gazdasági racionalitás előbb-utóbb diadalmaskodni fog. A maga, józan észre alapozott argumentációját többnyire érzelmi megerősítéssel is megtoldotta. Az I. zsidótörvény elfogadása utáni antiszemita hangulatkeltés idején írta ötödikes fiának: „Sohase jusson eszedbe azonban azokat, akik a piacon ágálnak és jelszavakkal dobálóznak, a magyarsággal azonosítani. Te ismersz az én barátaim között sok-sok kiváló, derék, világosfejű és elfogulatlan magyart, s tudod, hogy azok mennyire ismernek és elismernek bennünket. [...] Mindig gondolj arra, hogy mi magyarok vagyunk, magyarnak nevelt bennünket már a dédapád, a nagyapád és szüleid is, és minden jogunk, okunk megvan arra, hogy jó magyarnak érezzük magunkat. Senkinek az az emberi, erkölcsi joga nem lehet meg, hogy ezt a magyarságot kétségbe vonja, elvonja tőlünk.”13 A nevelési elvek gyakorlatba való átültetése sikerrel járt, három év múlva Kner Imre megnyugvással számolt be Fülep Lajosnak arról, hogy fia jelleme, gondolkodása az általa remélt módon formálódik. „Ami emberi fejlődését illeti: azzal meg vagyok elégedve. Nyugodtan, minden különösebb érzelmi reakció nélkül viseli a sárga karszalagot a leventegyakorlaton, és vállalja, ami ezzel jár. Eddig sem önérzetén, sem magyarságán, vagy ennek tudatán nem látok sérülést. És ez nagyon fontos. Nagyon nehéz ma elérni magyar zsidó apának azt, hogy a gyereke tisztességes ember és jó magyar maradjon. Nekünk sikerült [.. ,].”14 A rendelkezésre álló egykorú források között nincs másik, amely hasonló részletességgel mutatná be, egy-egy család gyermeknevelési „stratégiáját” a harmincas-negyvenes években. Az itt csak érintett forrásegyüttes világosan mutatja, hogy a megyében a 19. században letelepült zsidóság asszimilációja gyakorlatilag befejezett volt. Természetesen a Kner családban kialakult elv a korban érvényesülő gyermeknevelési modellek egyike volt. Bizonyára kisebbségben voltak azok, akik a gyermekek sorsát alakító elveket és gyakorlati lépéseket ilyen koncepciózusán átgondolták. Az idézettnél jóval töredékesebb források inkább csak a gyakorlati lépésekről beszélnek: a középiskolás korba kerülő gyerek számára milyen iskolát válasszanak, hol jobb a gyereknek, a család közelében vagy egy távoli város iskolájában? A visszaemlékezések vonatkozó részei arra utalnak, a többség nem hosszú távra tervezett, a következő egy-két lépést próbálták jól kiszámítani. Mivel olyasmi következett, amivel előre nem lehetett számolni, ezúttal a rövidtávra szóló megoldások olykor több gyakorlati eredményt hoztak, mint a nagy távlatú programok. 13 Kner Imre Kner Mihályhoz, 1938. szept. 11. MNL BéMLXI. 9. A Kner-nyomda ir. b/13.Bővebben az idézett nevelési stratégiáról: Erdész, 1988. 70-79., Erdész, 1990. 79—108., Erdész, 2014. 74-80. 14 Kner Imre Fülep Lajoshoz, 1942. jún. 6. Sümegi, 1990. 193.
