Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
évesek voltak. Két kérdés foglalkoztatta a legerősebben, az első: ilyen körülmények között hogyan nevelje önérzetes emberré és jó magyarrá gyermekeit. Gyötörte az a kérdés is, hogy nem tesz-e rosszat a fiának, ha — az eredeti tervek szerint - a családi nyomda átvételére neveli, elzárva előle más, nagyobb mobilitást adó lehetőségeket. 1939 áprilisában a következőket írta barátjának, Fülep Lajosnak: „[...] áldozza fel a családja részére rezerválandó tartalékot az ember, azért, hogy az üzem a más prédájává váljon, és maga hátvéd nélkül maradjon egy szerencsétlen fordulat esetén? És lelkileg: hitesse el a gyerekkel továbbra is, amiben eddig nevelte: hogy magyarnak, hívő és bízó embernek kell maradnia, akinek jóban-rosszban ki kell tartania s tovább is készülnie kell arra a pályára és feladatkörre, amerre születése és körülményei predesztinálták? [...] Dobjam oda áldozatul annak a vak véletlennek, hogy eltölt éveket az itt szükséges és sehol másutt fel nem használható dolgok megtanulásával és aztán mégis el kell kotródnia innen, hiszen egyelőre legfeljebb nyomdai munkás lehet, ameddig ki nem terjesztik az arányszámot a fizikaiakra is, ami a közszállító üzemekre nézve miniszteri rendelettel már meg is történt néhány hónap előtt? — Mit teszek, ha felbukkan benne a gondolat, hogy nem szabad jóhiszeműnek és tisztességesnek lennie, mert ez életveszélyes.”nMás élethelyzetből fakadó, de mégis hasonló kérdés sok szülőt gyötört. Milyen iskolát válasszanak, amikor a normális körülmények között adódó pályák elzáródtak, s a számba jöhető iskolák közül vajon melyik az, ahol a gyereket nem éri megaláztatás? S ha kisebb volt a gyermek és ilyen kérdésekben még nem kellett dönteni, ott is ott volt a bizonytalanság, az ismeretlen jövőtől való félelem. Kner Imre legfiatalabb öccse is három- és hatéves gyermekére gondolt, amikor újra és újra azon töprengett, hogy megpróbáljon-e kivándorolni vagy maradjon Magyarországon. „[...] ez nem egyszerű a gyerekekkel szemben, akiknek az életét tönkretehetem azzal az aktív beavatkozással az életükbe, ha elviszem őket vagy, ha itt maradok velük”12 — írta testvérének a döntés előtti napokban. Noha az amerikai kivándorlás megszervezése és kivitelezése a legnehezebb feladatok közé tartozott, mégis nagyon irigyelték azt, aki ilyen dilemma előtt állott. Kner Albertnek és gyermekeinek felesége amerikai állampolgársága adott esélyt az amerikai bevándorlásra. Élt is vele s a háború után nyomdászként, reklámszakemberként amerikai mértékkel mérve is nagy karriert futott be a tengerentúlon. Kner Imre másként határozott, a szűkebb családjával való megbeszélés után arra a döntésre jutott, hogy korábbi nevelési és etikai elvein hajszálnyit sem változtat. Az egyik budapesti reálgimnáziumban tanuló fiának írott leveleiben többször is bemutatta azokat a gazdasági és társadalmi folyamatokat, amelyek az antisze11 Kner Imre Fülep Lajoshoz, 1939. ápr. 25. Sümegi, 1990. 144. 12 Kner Albert Kner Imréhez, 1939. dec. 27. MNL BéML XI. 9. A Kner-nyomda ir. b/7. 6o
