Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Erdész Adám: Gyermekkor a holokauszt idején
Erdész Ádám Gyermekkor a holokauszt idején A holokauszt tragikus eseménysorának egyik legszomorúbb fejezete a gyermekek szenvedése és tömeges meggyilkolása. Az európai kultúrkörben a „Ne ölj!” etikai parancsán belül is különös súllyal jelenik meg a gyermekek védelme. Nem csupán elvont elvként, hanem a hétköznapi életben is: a gyerekek bántalmazása, esetleges meggyilkolása többnyire közfelháborodást és szolidaritásérzést vált ki az emberekből. A 20. században a korábbiakhoz képest is megnövekedett a társadalom és a családok gyermekek iránt tanúsított figyelme. Ennek ellenére az 1930-as évek végétől a magyar társadalom egyik gyermekrétegének is hétköznapi tapasztalatává váltak a kirekesztés gyermekfejjel alig-alig feldolgozható jelenségei. A túlélők visszaemlékezései szerint a megkülönböztetés apróbb-nagyobb jelenetsorait legtöbben soha nem tudták elfelejteni. Az 1944-es deportálás során pedig éppen a gyerekeknek, főként a tizennégy év alatti gyermekeknek volt legkevesebb esélyük a túlélésre, ugyanis azokat, akik Auschwitzba kerültek, az első szelektálás után a gázkamrák felé irányították. Emlékük is megfakult, hiszen a legtöbb gyerekről kevés személyes forrás maradt meg. A családi dokumentumok többsége megsemmisült, a korabeli közigazgatási iratokban nevük csak egy-egy adat. A megmaradt fényképekhez sem könnyű a hajdani személyes történetet hozzákapcsolni. Aligha véletlen, hogy a holokauszt gyermekáldozatai megszemélyesítésének egyik formája egy arc kiemelése. A Yad Vashem Intézet például egy négyéves, nyílt tekintetű, mosolygós békéscsabai kisfiú, Neumann Gábor fényképét választotta ki az elpusztított gyermekek szimbolikus megjelenítésére. Róla maradt fénykép, családtagjaitól pár levelezőlap s ezek alapján sikerült megtalálni még néhány reá vonatkozó dokumentumot.1 A legtöbb gyermekarc azonban, személyes történetükkel együtt, elmerült a múltban. írásomban a holokauszt Békés megyei gyermekáldozatainak sorsát kívánom felidézni. A források alapján szeretném végigkövetni azt az utat, amelyet a gyerekek az otthon biztonságának elvesztésétől a deportálás utolsó stációjáig bejártak. Az események rekonstruálása mellett - amennyire ez lehetséges — láttatni próbálom azt is, a gyerekek, miként élték meg életük e tragikus szakaszát. Alapvető for1 http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Neumann_G%C3%Albor_%281940-1944%29 (Letöltve: 2014. nov. 10.) 55
