Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)

Kovács Tamás: A szavak ereje - Az antiszemitizmus változatai a 20. század első felének magyar történelmében

tése, vagy sok esetben propagálása mellett igyekeztek a magyarságot is „helyzetbe hozni”, illetve a magukat magyarnak vallókat preferálni. Ez az asszimiláció sok esetben ugyan nem teljesen önkéntes alapon működött, de tény az is, hogy a nemzeti romantika ezen időszakában sokan önként vagy spontán magyarosodtak. A népszámlálási statisztikák alakulásához pedig hozzájárult az is, hogy a kérdezőbiztosok sosem etnikumot kérdeztek, hanem anyanyelvet — mondván, hogy a kettő lényegében ugyanaz.

Mindezek mellett ne feledjük, hogy a zsidóság kebelén belül már 1842-ben létrejött a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület, amely a magyar nyelv ápolását és a fizikai munkával kapcsolatos ismeretek oktatását tűzte ki célul. Vagyis a zsidóságon belül komoly támogatottsága volt annak, hogy elfogadva a magyarok vezető szerepét, elinduljanak nemcsak az asszimiláció, hanem egyenesen a magyarosodás útján. Ez megnyilvánult egyrészt a nyelvhasználatban, vagyis hogy a többség anyanyelvként a magyart adta meg az egyes népszámlálásokkor.5 Másik ilyen lépés a magyar gazdasági életbe való egyre aktívabb bekapcsolódás volt. Ez nem pusztán arról szólt, hogy néhány család meggazdagodott. Sokkal inkább szólt általában Magyarország gazdaságának megerősödéséről és modernizációjáról. A magyar búza, a makói hagyma - akárcsak korábban is már a tokaji bor — zsidó kereskedők közvetítésével jutott el a külföldi piacokra. De a nehéz- és könnyűiparban is, vagy a modern bankszektor létrehozásában is számos zsidó származású ember nevével találkozhatunk, akik közül néhány név mai napig fogalom.

A kibontakozó gazdasági fellendülésben sokan megtalálták számításaikat és valóban magyarrá, pontosabban Mózes hitű magyarrá akartak válni. így a nyelv mellett az öltözködésben, hajviseletben vagy éppen viselkedésben is sokan hasonlítani akartak a 19. század végi nyugati mintákhoz. Tény ugyanakkor az is, hogy a zsidó közösséget is megosztották ezek a kérdések. Többször is összehívtak rabbigyűlést, hogy megvitassák ezeket, és már az 1844-es paksi rabbigyűlés alkalmával látszott, hogy a rabbik egy része milyen messzemenő reformokat akar(na) bevezetni, míg egy másik része jóval óvatosabb, hagyománytisztelőbb és -őrzőbb. Ezt a belső feszültséget végül nem lehetett feloldani, s a zsidó felekezet három részre szakadt, úgymint neológ, ortodox és staus quo ante. Azonban az asszimiláció folyamata a 19. század utolsó harmadában megállíthatatlannak tűnt, s nem lehet azt sem eléggé hangsúlyozni, mindkét fél akarta, mert előnyöket látott benne. S az előnyök lassan láthatóak, érezhetőek lettek. A tízévente megtartott nép- számlálások adatai szerint a magyarok, vagyis a magyar anyanyelvűek száma folyamatosan nőtt a Magyar Királyság területén. A századfordulón a magyarok ará- 5 Lendvai L.-Sohár-Horváth [szerk.], 1990. I. 190.

13