Erdész Ádám - Kovács Tamás: A holokauszt Békés megyei történeteiből (Gyula, 2014)
Czégé Petra: „Utasítottak” - A deportálás elkövetőinek védekezési stratégiái a népbírósági perek alapján
A fenti példák nem egyediek, nem csupán a vidéki népbíróságok termeiben hangoztak el. Ferenczy László csendőr alezredest, aki összekötő tisztként működött együtt a németekkel, tevékenysége nyomán Molnár Judit a „magyar Eichmann”-ként emlegeti.69 Védekezésében — Molnár Judit nemrég megjelent kötetében többször felhívja a figyelmet a vallomásai közötti ellentmondásokra — hasonló mentségeket sorakoztatott fel, amelyeket fentebb láthattunk. Védekezésének alapja az volt, hogy nem ő adott utasítást a zsidónak minősülő személyek gettókba szállítására, erre a közigazgatási hatóság vezetőitől kapott parancsot.70 Állítása szerint, amikor tudomást szerzett arról, hogy mi is történik a vonatokba zsúfolt emberekkel, otthagyta hivatalát, nem hajtotta végre a további deportálásokat,71 azok leállítása alapvetően az ő érdeme.72 A felelősséget a nyilasokra, a vidéki zsidók sorsára vonatkozóan pedig a Zsidó Tanácsra hárította.73 Ferenczyt a népbíróság végül kötél általi halálra ítélte. Miből fakadhatott az, hogy ilyen rövid idő alatt véghez lehetett vinni ezt az igen komoly logisztikai munkát igénylő feladatot? S mi lehetett az oka annak, hogy az igazgatási apparátus egy, az alapvető erkölcsi parancsokat felülíró rendelkezéssorozat végrehajtásakor is ilyen zökkenőmentesen működött? Egyfelől hatott a több, mint két évtizeden át, változó formában megjelenő antiszemita közbeszéd, az a kitartó befolyásolás, amellyel nap mint nap találkozott a hétköznapi ember és a hivatalnok is a sajtón keresztül.74 A Márai György által említett, évtizedek alatt bevésődött, felsőbbséggel szembeni feltétlen engedelmesség szellemének is volt szerepe. Bizonyára a fenyegetettség, a kényszer is szerepet játszott a döntésekben. Tény, hogy kevés olyan esetet ismerünk, amikor a helyi döntéshozók megtagadták vagy legalább csöndben szabotálták a rendeletek bármilyen szintű végrehajtását. Például úgy, ahogy az Hódmezővásárhelyen történt, ahol „1944 tavaszán az országban példa nélkül álló módon [...] nem létesítettek gettót [...] szervezési nehézségek ürügyén”.75 Békés megyében ilyen határozottan senki nem protestált. Márky Barnabás alispán volt azon kevés megyei vezető egyike, aki kifejezve a március 19-i fordulattal szembeni egyet nem értését, 1944. március 19-től szabadságát töltötte,76 készülve közelgő nyugdíjazására. 1945-ben, a politikai rendőrség osztályvezetője általi kihallgatásán kihangsúlyozta, hogy március 19-én már 69 Molnár, 2014. 15. 70 Molnár, 2014. 147. 71 Molnár, 2014. 142. 72 Molnár, 2014. 30. 73 Molnár, 2014. 36. 74 Lásd: Bódán Zsolt jelen kötetben megjelent tanulmánya. 75 Margittal 2014. 10. 76 Héjjá, 2002. 153. Egyértelműen nem mondott le, mert teljes szolgálati ideje csak 1944 őszén járt le. I29
