Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A nyugodt fejlődés évszázadai

mintegy 130 esztendőn keresztül vagy az uralkodó közvetlen közelébe tartozó befolyásos családok, vagy éppen a király kezén volt. 1476-ban, a Maróthi család kihalása után az uradalom visszaszállt a koronára, Mátyás király - trónutódlási pozícióit erősítendő — a jövedelmező és politikai súlyt adó birtokot természetes fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta. Az ő halálát követően II. Ulászló király (1490-1516) özvegye, Frangepán Beatrix kezében hagyta az uradalmat, de elérte azt, hogy az özvegy „férjül fogadja” - nem feleségül ment — Brandenburgi Györgyöt, a király unokatestvérét. Az uradalom továbbra is Frangepán Beatrix tulajdonában maradt, ám a király megígérte György őrgrófnak, hogy felesége halála után annak birtokait neki adja. S milyen a véletlen — a magát az új házasság megkötésekor férjétől gyakorlatilag függetlenítő Frangepán Beatrix hamarosan meghalt. Pár évtizedre Brandenburgi Györgyé lett a birtok. Az uradalomhoz 1506-ban összesen 99, nagyobbrészt Zaránd s Csanád megyei gazdasági egység — város, falu, puszta - tartozott. Kisebb uradalmak is alakultak a megye területén - köztük az egy időben Hunyadi kézen lévő szentandrási uradalom -, de ezek súlya nem mérhető a gyulai uradaloméhoz.

A nemesi vármegye szervezete és a gyulai uradalom lett az a két igazgatási és hatalmi centrum, amely a török megszállásig meghatározta a terület sorsának alae23c>