Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A nyugodt fejlődés évszázadai

kulását. E két hatalmi központ gyakran összeütközött: az uradalom birtokosai arra törekedtek, hogy a főispáni tisztet megszerezve a vármegye nemességének irányítását is megkaparintsák. A megye nemessége az alávetéstől tartva sikeresen elhárította ezeket a törekvéseket. 1484- ben Mátyás király a mindenkori várnagyára ruházta a megye főispáni tisztét. Azaz a főispáni tisztség az uradalom tulajdonosának befolyása alá került, de főispáni jogkörükkel a gyakorlatban még azok a birtokosok sem élhettek, akik magát a főispáni címet megszerezték. Karácsonyi János megyetörténetében részletesen írt az uradalom tulajdonosai, a várnagyok és a megyei nemesség konfliktusairól. Az összeütközések, a hatalmaskodások és az egymás elleni politikai cselszövések hozzátartoztak a kor mindennapi életéhez. A nemesi vármegye és az uradalom az országos főméltóságok, néha a király közbejöttével, kezelte ezeket a konfliktusokat. A megye nemesei és az uradalom tulajdonosai közötti ellentétnek egyetlen messze ható következménye lett: Békés megye nemeseinek nagy többsége Szapolyai János pártjára állt.

A vázlatosan bemutatott igazgatási és gazdasági szervezet megfelelő kereteket adott a gazdasági és társadalmi fejlődésnek is. A 14-15. század különleges szakasza volt történelmünknek. Bő kétszáz esztendő alatt nem történt olyan katasztrófa, háború vagy más külső behatás, amely átrajzolta volna a megye és az Alföld te-