Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
Az újratelepülés és az újjáéledés
jobbágyok telepedjenek meg. Magyar- és Németgyula például külön közigazgatási egységet képezett. Akad természetesen kivétel is, Mezőberény evangélikus szlovákok és németek, református magyarok közös otthona lett. A megye az újratelepülés során többnemzetiségűvé vált, de az itt íeteíepedett etnikumok azonos civiíizációs körbe tartoztak. A nemzetiségek együttélése nem vált kiszámíthatatlan következményekkel járó, évszázadokig sugárzó konfliktusforrássá. Sőt, a közös sors hasonlóvá formálta az itt élők gondolkodását és mentalitását. Az etnikai sokféleség vallási sokszínűséggel párosult: a németek és szlovákok részben evangélikusok, részben katolikusok voltak, a magyarok többsége a református, kisebbik része pedig a katolikus felekezethez tartozott. Mindegyik etnikum hozta a maga sajátos gazdasági, társadalmi és mentalitásbeli hagyományait, s ezek révén bekapcsolták Békés megyét egyszerre több — egymást részben fedő - tágabb, olykor Nyugat-Európáig terjedő kulturális környezetbe. Hogy ez milyen hozadékot jelentett Békés megyében, azt a gazdálkodás és a munkakultúra nehezen rekonstruálható területei mellett jól láthatóan jelzi az európai egyetemeket járt protestáns lelkészek iskolaszervező, tágabban kultúra- és közösségteremtő munkája. A megye területén két kisebb uradalom is keletkezett: a szentandrási uradalom története arra példa, e47s
