Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

Az újratelepülés és az újjáéledés

-------(7 ID-------pí

téssel folytatódott: 1720-ban a Békés megye mintegy 9/io-ét kitevő, kincstári tulajdonban lévő gyulai uradalmat Harruckern János György osztrák élelmezési biztos kapta meg. Az alsó-ausztriai polgári családból származó, később magyar bárói rangra emelt Harruckern a hadseregben találta meg a nagy ívű karrier lehetőségét. Az európai hadszíntereken mozgó Habsburg-seregek anyagi ellátását irányító hadbiztosaként, az aradi vár erődítési munkáinak irányítójaként szerzett szervezési téren komoly jártasságot. Az effajta organizációs tapasztalatok ma logisztikai tőkének számítanának. Az új földbirtokos tervezési-szervezési ismeretei birtokában jól tudta, mit kell tennie kiterjedt birtokai benépesítéséhez, a majdani adófizető jobbágyok számának megsokszorozásához. Emellett vagyonos ember volt, kisebb környékbeli birtokosokkal ellentétben, nem szorult rá jobbágyai azonnali adójára. Birtokát benépesítendő, szabad vallásgyakorlást, néhány évig tartó adómentességet és szabad költözést ígérve magyar, német és szlovák jobbágyokat hívott uradalma területére.

A Békés megyében élő etnikumok száma spontán módon beszivárgó románokkal tovább bővült. Ugyanekkor dél és kelet felől cigány csoportok is folyamatosan érkeztek, kisebb részük letelepült, többségük vándorolt tovább. A földesúr arra törekedett, hogy egy-egy településen azonos etnikumhoz és azonos felekezethez tartozó