Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

Az újratelepülés és az újjáéledés

felállni. A megye 1715-ben alakult újjá, az újjászervezést végrehajtó közgyűlésre bihari nemeseket kellett hívni, s 1715-ben az első tisztikar is belőlük alakult meg. A megye újjászervezése során megtartott tisztújításon esküdtté vagy rendkívüli táblabírává választottak néhány, már Békés megyében letelepedett nemest is, ám közülük többen nem tudtak írni. A tisztikar egyik első feladata volt a megyehatárok megállapítása. Az egyáltalán nem könnyű feladathoz az udvari kamara adott segítséget: a megye rendelkezésére bocsátottak egy 1561. évi adóösszeírást.

Párhuzamosan megindult a megye településeinek újranépesülése is. 1715-ben mindössze kilenc helységben találtak lakosokat. A megye 18. századi benépesedése a korábban itt élők visszatelepedésével indult meg. Természetesen volt valamelyes kontinuitás is, Kosa László a gyulai reformátusság történetét kutatva bizonyította a református magyar népesség folyamatos megyei jelenlétét. A visszamerészkedő menekültek és kitelepítettek mellé folyamatosan érkeztek szökött jobbágyok. Számukra vonzó volt Békés, mert a ritkán lakott terület birtokosai engedélyezték a szabad vallásgyakorlást és megadták a „taksás”, vagyis a szerződéses jobbágyi jogállást. A sűrűn lakott felvidéki megyékből népes szlovák jobbágyi csoportok indultak el dél felé. Vonzották őket az üres alföldi térségek, másrészt menekültek saját sanyarú viszonyaik közül. A spontán betelepülés tudatos tele-