Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A hódoltság kora

cr^

sőt a falvak egy részét is felégették. Hol a keresztény seregek, hol az erődítménybe élelmet és hadianyagot bejuttatni akaró török konvojok pusztították végig a maradék falvakat; az ide-oda csapódó irreguláris csapatok pedig eleve zsákmányszerzésre építették a maguk egzisztenciáját. A források tanúsága szerint a falvak elpusztítása a hadi stratégia fontos eleme volt. A maradék, éhínségtől gyötört lakosság menekült, még annak a mintegy tucatnyi falunak a lakói jártak a legjobban, akiket a császáriak Debrecen környékére telepíttettek.

A pusztuló lakosságra vonatkozó források, az eltűnt falvakat soroló összeírások ma már csak statisztikai adatok, nem teszik átélhetővé a történteket. Ám ebben a korban már születtek olyan dokumentumok, amelyek ma is megrendítő erővel idézik fel, mit éltek át eleink ezekben az évtizedekben. Az alább idézett siralmas ének szerzője, Berekszászi Pál prédikátor 1689 körül esett a tatárok fogságába, megfordult Gyulán is. A siralmas énekben megrendítően ír fogságba esésükről, éhezéseikről, gyermeke melletti kitartásáról. A családja egyik részének elvesztéséről és négyéves fiának szolgapiacon történt eladásáról szóló részt idézzük.

4. Én is mikoron volnék istennek szent szolgalatjában,

Ö juhai közt lelki prébenda osztogatásban,

Egy péntek napon fejem öltözött holtig való gyászban.