Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)

A nyugodt fejlődés évszázadai

(2THD

egy derék és ügyes hajadont...” A rövid kis családtörténet akár társadalomtörténeti esettanulmánynak tekinthető: pontosan mutatja, hogy az „állatokból élő” - kereskedelem, állattenyésztés? — jobbágy gyermeke a közeli nagyvárosban mesterséget tanult, az ő fia pedig a Gyulán összeszedett civilizációs tőkére és mesterségbeli tudásra támaszkodva képes volt a nürnbergi polgárok első sorába emelkedni.

Gyula város polgárai, ha rendkívül széles körű kiváltságokat élveztek is, mégiscsak jobbágyok maradtak. Kiváltságaik mindaddig, amíg a szabad királyi város státust el nem érték, rendkívül sérülékenyek voltak. A 16. század elején a város az ország nyolc-tíz legjelentékenyebb mezővárosa közé tartozott, de éppen az utolsó lépés megtételére nem maradt idő. Háborús helyzetben mutatkozott meg igazán a mezővárosok védtelensége. A mohácsi csatavesztés után Békés megye a Habsburg-uralkodó és a Szapolyai János pártján álló főurak ütközőzónájába került. A város rendkívüli áldozatokat hozott a maga megóvására: Szapolyai János — aki hívének, Czibak Imre váradi püspöknek adta a Ferdinánd-párti Brandenburgi György kezében lévő várost - io ooo forint adót vetett ki a településre. A városi tanács az őrgróf várnagyának tilalma ellenére úgy döntött, hogy fizetnek. A várnagy felelősségre vonó szavaira a tanács a következőképpen válaszolt: „Mi parasztok nem vagyunk képesek fegy-