Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A nyugodt fejlődés évszázadai
verrel megvédeni magunkat. A pénz, amit az ellenségnek adunk, jobban megvéd bennünket, bár ezt a pénzt, amit az ellenségnek adunk és a napokban szándékozunk adni, szívesebben adnánk védelmezőinknek, ha ilyenek lennének.” Az összeg, amely ezekben az években nem az egyetlen hasonló nagyságrendű sarc volt, utal egy tehetős mezőváros gazdasági erejére. Miután Czibak Imre a biztonságra vágyó polgárok aktív közreműködésével 1530- ban elfoglalta a várat, még egy emberöltőnyi viszonylagos nyugalom adatott a városnak. 1559-ben, amikor is éppen a király volt a terület tulajdonosa, folyamodtak a szabad királyi város jogállásért, de a próbálkozást nem kísérte siker. Ez az időszak már a terület török hódoltatásának megkezdésére esett. A polgárok egy része a régi, jól bevált védekezési módszert választotta — azaz megindult a nagyarányú elvándorlás. A módos gyulai kereskedők és a gazdag kalmárok nevei debreceni, pozsonyi és más, biztonságosabb városok polgárainak névsorában bukkannak fel. Ugyanez a tendencia érvényesült a megye egész területén, s nem volt a társadalomnak olyan rétege, amely ne érezte volna meg az idők rosszabbra fordulását. Míg a 14-15. században a gazdaság fejlődése, a népesség számának növekedése, a templomok megnagyobbítása egyaránt a virágzás jele volt, addig 1526 után minden területen az összeomlás előtti zavarjeleit regisztrálhatjuk. e33£>