Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A nyugodt fejlődés évszázadai
<2P' H> Dürer Albert - olvashatjuk a családi krónikában - az O nemzetségéből Magyarországon született, a Váradon alul nyolc mérföldnyire levő Gyula (Jula) nevű városkától nem messze, az annak a tőszomszédságában fekvő Ajtós (Eytas) nevű falucskában. Nemzetsége ökrök és lovak után élt. De atyámnak atyja, kit Dürer Antalnak hívtak, gyermekkorában a fent említett városkába került egy ötvöshöz, és nála a mesterséget megtanulta. Annakutána feleségül vett egy Erzsébet nevű hajadont, akitől Katalin nevű leánya és három fia született. Az első fiú, Dürer Albert az én édesatyám volt, aki szintén ötvös lett, egy mesterségében jártas, feddhetetlen férfiú. Második fiát Lászlónak hívták, ez szíjgyártó volt, ennek a fia az én unokatestvérem, Dürer Miklós, aki Kölnben lakik, s akit Magyar Miklósnak hívnak. Ez is ötvös, és a mesterséget itt Nürnbergben az én atyámnál tanulta. A harmadik fiút Jánosnak nevezték, akit taníttatott, és aki azután Váradon plébános volt 30 esztendeig. Annakutána édesatyám, Dürer Albert Németországba jött, sokáig volt Németalföldön a nagy mestereknél, és végezetül idejött Nürnbergbe, amidőn Krisztus születése után 1455 esztendőt számoltak... Azután édesatyám, Dürer Albert hosszú ideig, nevezetesen Krisztus születése után 1467. évig az öreg Holper Jeromosnál szolgált, aki az én nagyatyám lett. Ekkor az én nagyatyám nőül adta hozzá Borbála nevű 15 éves leányát, e3I£>