Erdész Ádám: Békés megye története (Békéscsaba, 2010)
A nyugodt fejlődés évszázadai
-----------------------me gajándékozni." Az oklevél fogalmazója a lényeget ragadta meg: valóban a városok számának gyarapodása és erősödése volt a korabeli gazdasági és társadalmi fejlődés kulcsa. A privilégiumok kiterjesztése terén 1496-ban jutott legmesszebb a település. Az akkori földesúr, Corvin János által kiadott, a korábbi kiváltságokat megerősítő és azokat újabbakkal kiegészítő privilégiumlevelével Gyula a szabad királyi városok jogállását közvetlenül megelőző szintre ért. A város jelentős gazdasági erővel bírt, lakói mentesültek a közvetlen földesúri függéstől. A város a boldogulás lehetőségét adta az egyes ember, főként a kereskedők és az iparűzők számára. Mintát jelentett a környékbeli kisebb mezővárosoknak, összességében mind a gazdaságot, mind a jogállást tekintve felfelé húzta Békés egészét. A nagyon ritka szövetű városhálózat is azt jelentette, hogy e terület, ha késéssel, és jóval gyengébb intenzitással is, de a nyugat-európai társadalomfejlődés mintáját követi. Ebben a fejlődési modellben benne rejlett a lehetőség, hogy a feudális társadalom privilegizált rétegei és csoportjai által élvezett kis szabadságok majdan a társadalom egészére érvényes szabadsággá alakuljanak. Az európai civilizációs körbe való beilleszkedést jeleníti meg idősebb Albrecht Dürer élettörténete. (Mellesleg ő az első Békés megyei polgár, akinek hiteles arcmását, fia szép portréjának köszönhetően, ismerjük.) „Idősb a3°f>
