Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
népnek? Az elnyomott, lealjasított és a haladásban erővel megakasztott népeknek nincs más menedékük, mint a forradalom.”107 Comte-hoz és Taine-hez hasonlóan Zsilinszky is a természetes, lassú, de biztos haladás híve volt,108 1848-1849 emléke miatt azonban differenciáltabban értékelte a forradalmat (egyébként a Rákóczi-szabadságharcról is mint forradalomról írt). Ám a szabadság mellett hangsúlyosan szerepet kapott nála a rend. Tisza Kálmánra emlékezve kiemeli: „Két nagy erényt ajánlott mindig a ref. hívek figyelmébe: a rendet és a szabadságot! mint olyanokat, melyek nélkül a haladás soha nem biztosítható.” Szerinte Tisza „mindenütt a józan szabadság, a rend és a biztos haladás emberének bizonyult”.109 Azaz: szabadság és rend, munka és haladás, anyagi és szellemi jólét, felvilágosodás és a műveltség terjedése vezet a nép emancipációjához (a népszabadsághoz), vagyis a demokratizálódáshoz: „Minél előbbre halad a civilizáció, annál többek között oszlik meg a művelődés és kormányzás munkájának érdeme is.”110 Zsilinszky hitt az értelmi mellett az erkölcsi haladásban is. A fejlődés pedig nemzeti keretekben bontakozik ki, tehát „a nemzeties irányú haladás” és ezzel együtt a nemzetiségi kérdés az utolsó nagy témakör. A nacionalizmus és a nemzetiségi kérdés súlyát igen korán észlelte, és később számos írásában foglalkozott vele. Véleménye szerint a 19. század a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméinek megvalósításával foglalkozott. Ebben a században alakult a nemzetiségi érzelem eszmévé, melynek hatalma és befolyása alatt az egyes nemzetek fejlődése egészen új irányt vett.1" A nemzetiségi eszme minden egységes nemzetet alkotó európai államban az egység, a haladás és az erő kútforrását képezte. Magyarországon viszont a nemzeti érzelmek fejlesztésének szükségképpen összeütközésbe kellett jönnie a sokféle nemzetiség divergens elemeinek különleges nemzetiségi aspirációival.112 Széchenyi ismerte fel elsőként és majdnem egyedül a magyar politikusok közül a nemzetiségi eszme nagy jelentőségét és a magyarságra nézve veszedelmes voltát. Darwint és a pozitivistákat megelőzve Széchenyi „a nemzetiségek közötti harcot úgy fogta fel, mint természetes küzdelmet a létért, mely küzdelemben azé lesz a győzelem, aki a legtöbb értelmi súllyal bír, és aki a legügyesebben tud alkalmazkodni a változó létviszonyokhoz”. E helyzetben „a győzelmet csak a magasabb kultúra, nagyobb vagyoni és észbeli erők, a tökéletesebb intézmények biztosíthatják”.113 Zsilinszky Széchenyi, Wesselényi Miklós és mások nézeteit tanulmányozva valószínűleg felismerte, hogy a Magyar Királyság sorsa a Monarchia fennmaradásá107 Zsilinszky, 1895/a. 26-27. 108 L. a 2. jegyzetet! 109 Zsilinszky, 1915/a. 663. és 666. 110 Zsilinszky, 1880/b. 29. 111 Zsilinszky, 1907/a. 30. 112 Zsilinszky, 1894. 6. 113 Uo. 47—48.
