Erdész Ádám - Katona Csaba: A múlt felfedezői. A Magyar Történelmi Társulat és a Békés Megyei Levéltár 2008. november 7-i konferenciájának anyaga (Gyula, 2008)
Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről
adott határozott választ, de miután Wenckheim Béla báró (akinek 4—5 évig élvezhette barátságát), 1875-ben az ország miniszterelnöke, is kívánta, hogy lépjen föl jelöltként, igent mondott. Az előző években a politikai megosztottság és szembenállás a mindennapokra is rátelepedett: „...a politikai pártharcok minden közügyeinket elnyomással fenyegették, hogy ennek folytán kölcsönös féltékenység és hidegség fagyasztó hatása volt tapasztalható kisebb-nagyobb mértékben társadalmunk minden rétegeiben...” - írta Zsilinszky 1874-ben.86 Mivel mégis politikai és közéleti szerepet vállalt, aligha vesztette el optimizmusát. 1875-ben hét hónapig a Gyulán kiadott Békés c. hetilap szerkesztője volt. Lapja lehetővé tette számára, hogy politikai nézeteit is kifejtse. Ekkor következett be a kormányon lévő, de az 1873. évi gazdasági és pénzügyi válság hatására megingott helyzetű Deák-párt és Tisza Kálmán balközép pártjának fúziója, ezzel megalakult a Szabadelvű Párt. Zsilinszky a két párt helyi szinten is esedékes egyesülését — fenntartásai mellett — kész volt elfogadni, „amennyiben a társadalom betegsége orvosságot találna benne”. „Hét éven át az ember értékének pártállása és korteskedési képessége volt a mértéke. Ennek egyik eredménye lett: a tekintélyek legázolása, az alaposabb készültség mellőzése, sőt fitymálása, a valóságos munkaerőnek elzsibbasztása, a becsületességnek értéktelenítése; másik következménye lett: a nagyhangú, üres szavaknak megbecsülése, a kétes jellemeknek felülkerekedése, a munkátlanságnak támogatása, a korhelységnek emancipálása, az »erkölcsileg meghaltak«-nak felelevenítése. Ezen kettőből együttvéve meg az lett, hogy egész légkörünk politikából állott.” A pártküzdelmek tehát anarchikus állapotokhoz vezettek, megingott a tekintély, az erkölcs, az emberek közötti bizalom. Az egységnek a rend és a tekintély, a közerkölcs és az emberbecsülés helyreállítását kell meghoznia, ez biztosítja a községi és vármegyei jó kormányzás lehetőségét.87 Zsilinszkyt 1875. július 5-én megválasztották a gyomai választókerület képviselőjévé. Büszke volt rá, hogy egy erős ’48-as kerületben, ahol a választók többsége református volt, és arra is, hogy „akkor még Békés vármegyében nem pénzért fogdosták össze a választókat” — „csak a választás utáni nagy vacsorát fizette a már megválasztott képviselő”.88 Alig kapcsolódott be a Szabadelvű Párt soraiban az országos politikába, kiábrándítóan hatott rá a politikai, erkölcsi eszményei és a valóság között feszülő ellentét: „A politikai világ a lehető legkomiszabb. Megint ott vagyunk, ahol voltunk a boldogult Deák-párt korában. Én még nem léptem ki a kormánypártból, de látom, elébb-utóbb meg kell tennem. Olyannyira élére állítjuk a kérdéseket, hogy lehetetlen maradni. A klubba tényleg nem járok — mert megutáltam a tapasztalt 86 Zsilinszky, 1874-1875/b. 137. 87 Zsilinszky, 1875. 88 L. a 2. jegyzetet! Zsilinszky 337 szavazattal győzött Eördög 188 és Mezey 102 szavazata ellenében. Békés, 4. (1875) 28. sz. 57
