Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Gyarmati György: 1848 és 1956 kapcsolata

a fővárosi újságokon túlmenően - a szorosabb pártfelügyelet mellett szerkesztett megyei lapok többségén is megjelent a Kossuthcímer. Ez különböző variánsokban egészült ki a múlt századi patrióta és forradalmi költészet nemzettudatba szervesült memoritereinek újrahasznosításával. Ugyanez mondható el a forradalom napjaiban megjelent új (vagy újraindított) lapok zöméről is. Ilyen értelemben a „szabad sajtó" követelése - ide értve az egymás után sugározni kezdő helyi-regionális rádióadókat is - meglehetősen gyorsan teljesült. A szabaddá lett sajtó tudósításairól további három általánosítható észrevétel tehető. Az egyik, hogy megszűntek a fővárosi lapok derivátumai lenni, s elsődlegesen saját városi-megyei eseményeikről adtak hírt, saját referenciaközösségüknek szóltak. A másik, hogy november első napjaitól „robbanásszerűen" jelentek meg egymás után az AVH ténykedését leleplező cikkek, mind a megelőző napokat illetően, mind pedig a Rákosi-uralom időszakának - helyi példákkal érzékeltetett - rémtetteiről. (Ez külön dolgozat tárgya.) A harmadik egybecsengés a november 3-i lapszámokban olvasható „konszolidációs" beszámolók sora. Szombat lévén, rendre hétfőre - november 5-re - prognosztizálták a mindennapok normális kerékvágásba való visszatértét, a szokásos munkanapkezdetet. „Indul az élet", „újraindul az élet" rovatcím alatt bizakodó tudósítások jelentek meg arról, hogy hamarosan normális az október 23. előttinél is „normálisabb" - hétköznapi mederben lesz folytatható az élet „egy független Magyarországon". Csakhogy november 3. és 5. között volt még egy köztes nap: november 4-e... A Kossuth-címer és - többnyire - Petőfi verseinek reprize 1956 őszi hónapjaiban annál is szélesebb körű volt, mint amit a - fentebbi - országos sajtópanoráma tükröz. Külön dolgozat feladata számba venni ugyanezen témakörben egyfelől a plakátok, röplapok hasonló - egyszerre mozgósító és asszociatív - szimbólumhasználatát. Nem is szólva az 1848-as szimbólumok még közvetlenebb, „aktivista" használatáról. A pesti Duna-parton álló Petőfi-szobor talapzatán már 23-án estére átigazították kissé a felira-