Erdész Ádám: Tények és üzenetek. A Békéscsabán, 2006. november 3-án tartott 1956-os konferencia előadásai (Gyula, 2007)

Gyarmati György: 1848 és 1956 kapcsolata

Bizottsága, az MDP Szeged Városi Bizottsága és a szegedi Városi Tanács volt. Viharsarok név alatt adták ki a másik pártlapot (az MDP Csongrád Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács). Előbbi­nek Szegeden, az utóbbinak Hódmezővásárhelyen volt a szerkesz­tősége. Különbség látszik azonban közöttük annyiban, hogy a Délmagyarország már október 24-én tudósított mind „a budapes­ti egyetemi ifjúság hatalmas tüntetéséről", mind a szegedi „tünte­tő felvonulásról" - és mindkét esetben kitért a beszámoló a Kos­suth-címer követelésére is -, miközben a Viharsarokban ezekről nem lehetett olvasni. Szinte kizárólag központi és helyi pártközle­ményeknek jutott hely. Egyetlen utalása van a „Kommentár" ro­vatban a párt központi lapja, a Szabad Nép előző napi „Új tavasz seregszemle" c. vezércikkére, de ebből csak azokat tartotta meg­szívlelendőnek, amelyek a restaurációs és az ellenforradalmi ve­szélytől óvnak. Ezt méltatták „világos politikai útmutatásként". Tálán nem véletlen, hogy ezt épp a hódmezővásárhelyiek nehez­ményezték leginkább. Október 28-án útjára indult a városban a Vásárhelyi Nemzeti Újság - már a Kossuth címerrel -, hogy két nap múlva, október 30-án kövesse a szimbolika átvételében a Vi­harsarok és a Délmagyarország is. Utóbbi viszont ekkor nem tün­teti fel kiadóját, hacsak nem Vörösmarty Mihály szellemét tekint­jük annak, mert megjelenik a fejlécen a Szózat első sora. Úgy tűnik, október legvégére „szabaddá vált" a megyei pártlap is. No­vember l-jén már Szabad Viharsarok címmel, mint „a Csongrád Megyei Dolgozók lapja" került az utcára. Ott a címer is kommen­tálva: „a nép kívánja: államhatalmunk jelképe a Kossuth-címer". Mellé került a Szózat kezdősora is: „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh, magyar..." Mondhatni teljes a forradalmi sajtó képi iko­nográfiája, de ekkor már a szegedi forradalmárok sem adták alább. „Szeged Város Forradalmi Nemzeti Bizottságának" orgánumaként jelentkezett a standokon - és alkalmi rikkancsokkal segítve - a Szeged Népe. Címerrel, Vörösmarty-idézettel felszerelve, úgy ahogy ez - november elsején - már országosan dívott. A Kossuth-címer és a hozzá társuló „jelszó-költészet" haszná­latáról az állapítható meg, hogy 1956. október 29. és 31. között-

Next

/
Oldalképek
Tartalom