Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák
A Kuthyval megőrzött barátság motívumként jelentkezik Lisznyai Kálmán magatartásában és egykorú megítélésében is. Az esztergomi bazilika 1856. augusztus 31 -i felszentelésén csak a palóc költő üdvözölte Kuthyt, miközben a többi író úgy reagált megjelenésére, mint Aradon Degré. A kényszersorozott, de később is megfigyelés alá vont Lisznyai híres-hírhedt tette a Budapesti Hírlap 1857. május 5-i számának címoldalán névtelenül közölt, Ferenc József érkezését köszöntő Költői üdvözlet c. verse volt. Megírásának vélhető indítékait, széles mentalitástörténeti háttérrel, Szilágyi Márton elemezte legutóbb. 44 Egyetértünk vele: ez a kérdéskör még további, új mikrohistóriai forrásokat bevonó kutatásokat kíván. Egy megjegyzést azonban tehetünk. Feltűnő ugyanis, hogy amíg Kuthyt 1864-ben bekövetkezett haláláig a magyar irodalom zöme tulajdonképpen kiközösítette, addig Lauka és Lisznyai némileg más elbírálás alá esett. Erre könnyed írásmódjuk, a szeretetreméltóság, a bohémság nem elegendő magyarázat. Véleményünk szerint az ok korábban keresendő, a Petőfivel és a Fiatal Magyarországgal való kapcsolat kérdésében. Petőfi irodalmi kapcsolatrendszere 1843-ban alakult ki, a pozsonyi országgyűlésen, majd az ezt követő pesti tartózkodás idején; ekkor ismerte meg Lisznyait, Kuthyt és Laukát is. 45 Lisznyai a Tízek Társaságának tagja lett, Lauka (családja révén) Petőfi szövetségese Szatmárban, Szendrey Júliáért vívott szerelmi háborújában; mindketten versben is köszöntötték Petőfit. Ha (a másik oldalról) ehhez hozzávesszük, hogy Petőfit mindig is irritálta Kuthy főrangúakhoz törleszkedése, arisztokratizmusa nemzedéktársai iránt; sőt, ő volt az, akit Batthyány már 1848. március 18-án Pestre küldött, hogy a Dicsőséges nagyurak... veszélyesnek ítélt kéziratát megkaparintsa 46 - előttünk áll a kettős 44 Szilágyi 2001. 91-95. Ő írta a MIN fejezetét is: 315-329. 45 Degré és Kemény Mihály visszaemlékezéseit erről idézte Hatvány: i. m. II. 464-467. és 489. 46 Az esetről a márciusi ifjak is tudtak; Jókai szerint „Kuthy is odajött hozzá s összevissza hányta Petőfi iratait s nagyon példálózott a versre, de nem tudhatott ki semmit." (Az én kortársaim, 1872 = Életemből. I. 192. Idézte Hatvány, i. m. II. 306.) A „közbéke és csend" fenntartására Petőfit írásban is kérte, vö. 1848.
