Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Túlélési taktikák

megítélés vélhető forrásvidéke. Ami közvetett bizonyíték Petőfinek halála után is érezhető, korszak-meghatározó jelentőségére. Lisznyai esete átvezet az alkalmi szerepvállalás esettanulmánya­ihoz. Szilágyi Ferenc, a Budapesti Hírlap szerkesztője 1854. de­cember 11 -i jelentésében a kormányzóság kérdésére előadta, hogy az az Erhalmi Gerő, aki a császárhimnusz, a Gotterhalte 1854 ta­vaszán jóváhagyott szövegét magyarra fordította, nem más, mint lapjának munkatársa, Bulyovszky Gyula (az egykori márciusi ifjú), aki az ő szerkesztői felszólítására cselekedett; így jelenhetett meg a fordítás a lap 1854. április 12-i számában. Az álnév megóvta Bulyovszkyt akkor is, amikor már ketten rejtőztek mögötte. Szö­vege lett (Nádaskay Lajos, régi szerzőtársa által javítva) ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia jóváhagyta textus is; Erhalmi Gerőként ide már ketten nyújtották be. 47 Hogy e fontos kérdéskört mennyire nem lehet a romantikus történelemszemlélet alapján, moralizáló módon áttekinteni, és hogy az 1840-es évek említett, továbbélő hatása sem csupán a tudo­mány utólagos feltételezése, arra nézve mérvadó lehet Arany János esete 1857-ben, amelyet Keresztury Dezső a Kapcsos könyv máso­dik hasonmás kiadásához (Bp. 1978.) írt utószavában elemzett részletesen. Arany kéziratgyűjtő könyvében ,,Mártz[ius]. 1857. dátummal olvasható a Köszöntő (Toast) c. vers, alcíme szerint: „ (Egy operaszöveghez; mely II Endre korában játszik.)" Utólag melléje­gyezte: „(Erzsébet operához.)" Ez volt az a dalmű, amelyet gr. Ráday Gedeon, a Nemzeti Színház akkori intendánsa (és 1845­1848 közötti országos főigazgatója) Erzsébet császárné látogatá­sára Árpád-házi szent Erzsébetről íratott. A librettót Czanyuga Jó­zsef készítette, a három felvonás zenéjét pedig más-más kompo­március 16-i levelével: Petőfi Sándor összes művei VII. Levelezés, s. a. r. Kiss József, V. Nyilassy Vilma, Bp. 1964. 135-136. Kuthy - említett lapengedély­folyamodványában - egyenesen saját érdemének tudta be, hogy leszerelte a re­publikánus izgatást és nem átallotta azt állítani, hogy Petőfi ezt írásba is adta neki: uo. 410. (jegyzetben) 47 Az esettanulmányt 1. Angyal Dávidnál: i. m. 165. Bulyovszky legfrissebb életrajzírója, Müllerné Lovas Krisztina nem tud róla: MIN 252.

Next

/
Oldalképek
Tartalom