Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

Természetesen, a napi gyakorlatban nem volt mindig egyszerű elvek alapján dönteni, ítélni. Hiszen Gyulai maga is kénytelen volt Tóth Kálmán és Tóth Endre, sőt Zalár és Bulcsú Károly költeményeiből közlésre ajánlani Szilágyi Sándornak a Pesti Röpívek számára;

62 ugyanakkor A Hölgyfutár poétáiban Rém Eleket és Mikét maga is a dilettáns tollforgatók közé sorolta - pedig az előbbi Tompa Mihály (anagrammával akkori lakóhelyére, Kelemérre), az utóbbi Erdélyi János álneve volt... A Hölgyfutár versrovata körüli vita még egy tanulsággal szolgált: az 1850-es évek üzletiesedő, gyakran változó irodalmi életében a szerkesztő mellett a kritikus lesz a második számú kulcsfigura; kivált, amíg az irodalmi intézmények nyilvánossága szünetel, vagy korlátozva van. Gyulai ezután folyamatosan kereste a lehetőséget, hogy — ekkor még szépirodalmi ambícióit sem adva fel — megszerezze a kritikai ellenőrzést a kortárs magyar irodalom fölött. Először a még élő, még pályán lévő, de régi tekintélyét már elvesztett romantikus triász befolyását kellett tovább csökkentenie. Eszlelve a tendenciát, hogy a reformkor alkotói az új helyzetben összkiadások szerkesztésébe fogtak, ezek közül a Bajza összegyűjtött munkái (Pest 1851) két kötetét választotta bírálatra. Leszögezte, hogy a szerkesztő és polemikus Bajzát tekintette értékesnek, egyszersmind megfosztva őt a „magyar Lessing" díszítő minősítéstől is: közepes költő, nem „műfilozóf", nem történész.

63 Az öreg, megtört Vörösmartyról sem volt jobb a véleménye: „Szegény öreg, csak azt tudja írni, mi szívén fekszik, ő sem tartozik a legújabb kor költői közé." E véleményét a több részletében dagályosnak érzett A vén cigány kapcsán fejtette ki és nemcsak levélben, de társaságban is. Onnan a minősítés kiszivárgott, ami sajtóvitát robbantott ki Egressy Gáborral, Vörösmarty kedvenc színészével, aki a költő verseit sokszor szavalta-népszerűsítette, a szóban forgó rap02 GyPLev 62-63. (levelei Szilágyi Sándornak; Gyömrő, 1850. okt. 17. és 24.) bí Megj.: Értesítő, 1852. máj. 1. Kritikai igényű kiadását 1. Gyulai Pál: Bírálatok, cikkek, tanulmányok, s. a. r. Bisztray Gyula és Komlós Aladár, Bp. 1961. (Fontes 5.) 19-30.