Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

szódiát is felvéve előadói repertoárjára. Nem tartotta Gyulai sokra Vörösmarty Lear /ara/y-fordítását sem.

64 Toldyval bonyolultabb volt a helyzet. Az Új Magyar Múzeum 1854. januári füzetében egymást követte 11. jegy alatt (Toldy teljes nevének betűszámából formált jegy) Az időszaki sajtó c. áttekintés, amelyben röviden az 1853 első félévében működött Szépirodalmi Lapokat is minősítette, és a Pákh neve alatt engedélyezett, de Gyulait főmunkatársként foglalkoztatott folyóirat gyors bukását annak tulajdonította, hogy „mindent a tartalomnak" rendelt alá. Elégtételül szolgálhatott Gyulainak, hogy a Hölgyfutár poétáiról Toldy hozzá hasonló véleménnyel volt - ugyanekkor dicsérte Jókait, mint a Délibáb főmunkatársát (a Pesti Napló tárcarovatában megjelent Egy magyar nábobért is) meg a rekatolizált és ezért gyűlölt Török Jánost, a Pesti Napló szerkesztéséért. (Ugyanebben a füzetben jelent meg, rögtön Toldy áttekintése után, Gyulai Petőfi-tanulmánya.) A kritikus 1855-ben a Budapesti Hírlap Szépirodalmi szemle c. cikksorozatában kapott először lehetőséget terveihez. Itt hat cikket ígért, ötöt műfajok szerinti áttekintésben; a hatodik a színészet ügyeivel foglalkozott volna. Három készült el közülük: a bevezető cikk, a verses epika értékelése (a középpontban Arany elbeszélő költeményével, a Toldi estéjével) meg az 1854-ben megjelent verseskötetek bírálata.

65 A cikksorozat nem folytatódott ugyan (a helyette ígért Tanulmány és polémia c. kötet sem jelent meg), ám a vita állandósult. A drámairodalom és a színészet ügye akkor került előtérbe, amikor Gyulai Berlinben (grófi nevelőként ott tartózkodva) levelet írt a Pesti Naplónak (1855. december 12.) Adelaida Ristori, a világjáró és -hírű olasz tragika játékáról, gondolatmenetét a magyar dráma és tragikai színészet sanyarú sorsára futtatva ki. A kesztyűt felesége, Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház hősnője védelmében Jókai vette fel, majd Egressy is megszólalt. (Idekapcsolódott A vén 04 VÖM 3. Kisebb költemények 3. (1840-1855), s. a. r. Tóth Dezső, Bp. 1962. 579-580., GyPLev 194. és AJÖM XVI. 473. (az Aranynak küldött, 1854. szept. 6-i levél); Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza, id. kiadás, 263. 05 L. Kritikai dolgozatok (1854-1961), Bp. 1908. 69-240.