Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
ságoknál, folyóiratoknál egy óra, könyveknél 3-8 nap alatt), forgalomba hozhatók voltak. Ehhez járult a „megintési rendszer" : kétszeri írásbeli figyelmeztetés után az időszaki nyomtatvány megjelenését a helytartó (nálunk Albrecht főherceg) három hónapra felfüggeszthette. Az ellenőrzésnek ez a módszere rendszeres öncenzúrára késztette a szerzőket, óvatosságra szoktatta a szintén büntethető szerkesztőt, nyomdászt és terjesztőt. Két példát idézünk fel az öncenzúra és az elöljárói óvatoskodás szemléltetésére. Erdélyi János 1854-ben püspökét, Apostol Pál szuperintendenst emlékeztette - egy népiskolai, még a reformkorban írt magyar történelemkönyv kapcsán -, hogy: „A mi pedig a kéziratoknak bemutatását illeti, ez bár történjék meg, de róla sajtótörvényekben egy betű sem szól; mind e mellett igaz, hogy vannak rendeletek, melyekben az ajánltatik, azonban nagy felelősséget vállalna magára az, ki nem kívánna, inkább a törvény jótékonyságával élni." 49 Azaz: az előzetes kéziratvizsgálat figyelemfelkeltése helyett meg kell kockáztatni a tankönyv kinyomtatását és utólagos engedélyeztetést. Gyulai Pál 1857-ben készült el az Egy régi udvarház utolsó gazdája c. regényével, amelyben 185l-es, gr. Teleki Domokos gernyeszegi birtokán szerzett tapasztalatait általánosította a passzív ellenállás kétarcúságának érzékeltetésére, egy magyar Rip van Winkle (a szerző kifejezése a regényben!), Radnóthy Elek történetében. Amint az a harmadik, 1884. évi kiadás előszavából kiderül, Gyulai eleve két változatban írta meg művét; az egyiket, az enyhített, áthumorizált változatot meg is tudta jelentetni a Magyar Posta c. napilapban. (Az egyidejű kötetkiadás engedélyét azonban nem kapta meg, még erre a szövegre sem.) Az „egészen kedvem szerint" alkotott, „eltettem jobb időkre"-változatot csak 1867-ben publikálta. Az utólagos cenzúrázásnak esett áldozatul a Petőfi újabb költeményei 1847-1849 c, 1850 és 1852 között, egyidejűleg készített, egy- és kétkötetes kiadás, amelyet Emich Gusztáv még a költővel kötött szerződése alapján, Szendrey Júlia segítségével állított össze. Noha a forradalmi verseket megtizedelte, megcsonkíttatta, előze4q ErdLevII. 116.
