Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

tesen is cenzúráztatta, Az apostolt pedig az önkéntes cenzúrázást végző „Kecskeméthy Csapó Dániel, a nyomda correctora" néhány sor betoldásával és tekintélyes húzásokkal egy őrült tettévé alacsonyította, a kinyomtatott versköteteket elkobozták és bezúzták; egy 1861. évi rendőrségi akta szerint: „A költemény [ti. Az apostol] 1852-ben az Emich Gusztáv-féle Petőfi-kiadásban jelent meg, minek következtében a Helytartótanács 1852. évi 448/Pr. rendeletére az egész kiadást elkobozták." Olyan eredménnyel, hogy a kétféle kiadásból mindössze négy példányt ismerünk, amelyekről az évtized során kéziratos másolatok készültek. Az egyik elcsent-megőrzött könyv Lévay József közvetítésével Aranyhoz került (1852 nyarán) ; ennek kérésére vonatkozott Arany verses levelének ( 1852. július 13.) két és fél strófája. Az Ujabb költemények csak az önkényuralom lazulása idején, 1858-ban jelenhetett meg, az 1850— 1852 közötti állapotnál is hiányosabb versanyaggal és Az apostol teljes elhagyásával.

50 Még bonyolultabb az 1848 óta nemzeti jelképpé magasztosult Bánk bán sorsa. Katona József drámájának 3. és 4. kiadása ugyan megjelenhetett Kecskeméten (Horváth Döme kiadásában, 1856, 1860), ám a színpadról 1849-ben letiltott mű csak 1858-ban kerülhetett újra fel a műsorra. Ekkor a Nemzeti Színház feltehetően előcenzúrázást végzett, ám ez sem bizonyult elegendőnek: 1859ben és 1860-ban a Helytartótanács további módosításokat igényelt a szövegen, amely teljes egészében 1868-ban hangozhatott el újra. Hasonló öncenzúrázást végeztek el a vidéki színtársulatok is 1858 és 1861 között Katona József szövegén; Esztergomban például 5U A Petőfi-kiadásra 1. Kiss József: A költő halála utáni gyűjteményes kiadások = Petőfi Sándor összes költeményei I. ( 1838-1843), s. a. r. Kiss József és Martinkó András, Bp. 1973. [kritikai kiadás] 124-125.; AJÖM XV. 381., XVI. 73.; Mályuszné Császár Edit: Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból ( 17801867), Bp. 1985. (Nemzeti Könyvtár) 591-592. (Az eredeti német nyelvű.) Az apostol a meghamisított változatban 1862-ben, hiteles szöveggel pedig csak 1874ben jelenhetett meg a Gyulai gondozta díszkiadásban. 1863-ban azonban (Petőfi vegyes művei 1-3.) Gyulai sem mert kísérletezni kiadásával.