Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

nyomda további hárommal gyarapodott, és bennük 22 helyett az évtized végére már 35 gyorssajtó működött.

59 Pest-Buda (és ezen belül egyre inkább persze a fejlődési lehetőségeiben geográfiailag nem korlátozott Pest) megmaradt nemcsak a gazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, a hitelélet, hanem az irodalom központjának is. A várostörténet adatai azonban ellentétben állnak a kortársak benyomásaival, személyes véleményével. Ok ugyanis osztoztak abban a közfelfogásban, amely Pest-Budát az ország szellemi fővárosának tekintette, és előbb, mint hogy a forradalom ténylegesen és jogi értelemben is azzá tette, a Szemerekormány pedig elrendelte (1849 júliusában) a három város, Pest, Buda és Óbuda egyesítését. Pest-Buda 1848 előtt efölött azonban szimbólumnak is számított; a reformkor, a kulturális érdekegyesítés, a nemzeti együttműködés tárgyiasuló jelképének, a történelmi Buda-szimbólum új, korszerű folytatásának. Innen van, hogy ők a változást - és nemcsak rövid távon - katasztrofálisnak érzékelték. Erdélyi János 1849 júliusának elején hagyta el a várost, és 1850. szeptember 20-án érkezett újra bujdosásából ide: „Soha olly nagyot még nem változott Pest tíz év alatt se, mint mióta én elhagyám."

40 Mocsáry Lajos 1855-ben hasonlóképpen fogalmazott: „Mindenkinek szemébe ötlik mi nagy a különbség Pest a mostani — és Pest az egykori közt. Kicsi bár, de oly vonzó, oly kedves fővárosunk oly színtelen, egyhangú, oly unalmas hellyé vált legújabb időben, hogy mély bánatos érzés fogja el a honfi kebelét, ha megváltozott phisonomiájú utczáin végig andalog..."

41 Minderre pedig visszarímel a legkésőbben, 1860 őszén érkezett Arany János sommás verssora: „Az utcán por, bűz, német szó, piszok." {Vojtina Ars poeticája, 1861). Valójában a két város fejlődése csupán lelassult: az 1851. évi 3

M magyar sajtó története II/1. 1848-1867, szerk. Kosáry Domokos és Németh G. Béla, Bp. 1985. [a továbbiakban: MST] 298. és Budapest története IV, főszerk. Gerevich László, szerk. Vörös Károly, Bp. 1978. [a továbbiakban BpT]. Az 1849 és 1873 közötti fejezetet Vörös Károly írta: 117-311. 4Ü ErdLev II. 22. és 414. 41 Mocsáry Lajos:/! magyar társasélet, Pest 1855. 72.