Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa
172 935 népességszám 1857-re 191 796 főre gyarapodott. (Hasonló tendenciát mutatnak a Nővilág c. divatlap 1858. július 4-i számának némileg eltérő adatai: eszerint a pesti illetőségűek 1850es 106 379-es száma nyolc év alatt 131 705-re emelkedett.) Az 1851. évi nemzetiségi megoszlás még akkor sem mutat jelentős visszanémetesedést, ha bizonyos irányultság rejlik is az adatokban: Pesten csaknem azonos volt a magyarok és németek létszáma (31 965-33 884), míg Budán a hagyományosan erős német túlsúly érvényesült (7555-27 939). És még két fontos demográfiai adat: az 1850-es években határozott nőtöbblet volt a kettős városban, és a népesség fiatalnak és aktívnak számított, mivel 1857-ben a 1540 év közöttiek a teljes népesség 52%-át tették ki. 42 A női olvasóközönség meg-, pontosabban visszanyerését az újraéledő irodalmi sajtó legsürgősebb feladatának tartotta. A Hölgyíutár ( 1849-től), a Divatcsarnok (1853-), a A/ovilág (1857-) már címében hordozta publikumtoborzó szándékát és egyúttal vissza is utalt a reformkori divatlapokra, amelyeknek szerkesztői pályán maradtak és számítottak régi közönségükre. Császár Ferenc a politikai sajtótól a Divatcsarnokkal tért vissza a Honderű hagyományaihoz. Csodálkozott is Lévay József, hogy Arany János verset adott oda: „A te neved, ott hol honderűi hízelgés a jelszó (...)?!" Arany válaszában a különbségeket hangsúlyozta és az olvasóközönség mennyiségi gyarapítását vallotta időszerű feladatnak: „Nem a Honderű korát éljük, a nyegleség, mi akkor nemzetietlen, tehát bűn volt, most dicséretes, ha van hozzá gyomra valakinek, mert mint a színlaposztó komédiás, alázatos bókok közt besegíti irodalmunkat a nagy házakhoz. Mindegy, csak bejusson." 43 Vahot Imre már 1850-ben szeretett volna Nőbarát címen lapot indítani, ám engedélyt nem kapott rá, és - különböző almanachok, füzetes vállalkozások után - csak 1857-ben jutott lehetőséghez, hogy a Pesti Divatlap provinciálisabb stílusát a Napkeletben folytassa. 42 BpT IV 185., 187., 239. 4Î A levélváltás: AJÖM XVI. Levelezés II. (1852-1856), s. a. r. Sáfrán Györgyi, Bisztray Gyula és Sándor István, Bp. 1982. 217. és 232-233.
