Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
I. fejezet: ÍRÓK A BUKÁS UTÁN - Megélhetési stratégiák
teljes nyilvánosságát, a Kisfaludy Társaság 1860-ig kényszerült tevékenysége szüneteltetésére. Mivel a fővárosi hírlap- és folyóirat-struktúra is teljesen átalakult, az írók egyéni megélhetési stratégiákhoz folyamodtak. (A szervezeti kérdésekről részletesebben Az irodalmi élet újjászerveződése c. fejezetben írunk.) Az 1840-es években még feltűnést keltett, hogy Vachott Sándor, ügyvédi diploma birtokában, Tápiósápon bérelt birtokrészt és gazdálkodni kezdett, eltartandó megnövekedett családját. Esete akkor egyedinek számított, hiszen az irodalmi élet társadalmi mobilitása ellenkező irányban, a szellemi főváros, Pest felé működött. Most - igazolása után és letartóztatása előtt - folytatta életformáját. 1850-ben „Vachot [!] Sándor Gyöngyös-Halásziban háromezer f[o]r [in] tért vett jószágát eladta tízezerén, most Rédén lakik s újra akar venni földet. így ő az irodalomra nézve földhöz ragadt, mert szegénynek igen sok a gondja." 66 Jelentősebb íróink közül csak Madách Imre volt mindvégig birtokán élő, gazdálkodó nemes, ám őt Az ember tragédiája megjelenéséig (1862. január) nem ismerték alkotóként. Személyi okmánytárának két vaskos kötete 67 tanúskodik mindarról a küszködésről, amivel egy négy vármegyében szétszórt, korszerűtlenül, külterjesen gazdálkodó, tőkehiányos, tagosítatlan, többezer holdas birtok kezelése járt. 1849-ben a birtok jelenthetett családi azilumot (Bajza József, Dobsa Lajos); az előbbi esetében - a ráeső birtokrész eladása, fakitermelés révén - a kiesett jövedelem pótlását is. Vidékre, gazdálkodni kényszerült Vörösmarty Mihály is, akinek apja és négy öccse eredményes gazdatiszt volt ugyan, ám maga - 1828-tól pesti lakosként - ehhez nem értett. „...Mihály bátyám (...) kis városba v[agy] faluba megnem maradtt mulattni se - hanem Pest - vagy pusztán, pusztán szeretett nagyon lenni" - írta a legidősebb fivér, Vörösmarty János Gyulai Pálnak, amikor az 1864ben, készülő Vörösmarty-életrajzához adatokat kért tőle. 68 A gazbb Vö. Erdélyi János 1850. okt. 24-i levelével Szemére Miklósnak - ErdLev II. 23. 67 L. a 32. sz. jegyzetet! bS Újszász 1864. júl. 6. után = VÖM 18. 275., újabban Zsoldos (kiad.) i. m. 122.
