Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete

sika Miklós emigrálásával üresen maradt (Erdély aranykora, 1851); kidolgozhatta sajátos aranykorképzetét, amely a béke látszólagos nyugalma mögött korántsem nélkülözte a pártérdekek, ármánykodások, emberi gyarlóságok és következményeik ábrázolását (uo.); ezt azután kiterjeszthette a közelmúlt magyar történelmére (Egy magyar nábob, 1853-1854; Kárpáthy Zoltán, 1854—1855; A régi jó táblabírák, 1856); az utóbbi regényében, amelynek cselekménye 1846-ra tehető, szinte már megközelítve a tilalmazott időzónát. Mindazonáltal a mitizálásra mindig hajlamos Jókai később is használta az ábrázolásnak ezt az irányát. A kaukázusi, a Magyarvár-mítoszhoz kötődő őshazaelmélet, amely a Székely asszony cserkeszlovag-jelenetében villant fel, eredetmondába építve, kifejtve jelent meg A magyar nemzet története regényes rajzokban I. kötetében (1854).

45 Nem kerülhette el a gyermekifjú-hős, Kárpáthy Zoltán megformálásakor, és mindvégig jelen volt, amikor 1861 után visszatért 1848/49 ábrázolásához. A forradalom és szabadságharc mitizálásának összefoglalása és a nemzeti irodalmi kánonba beépült darabja A kőszívű ember fiai (1869), amelynek Egy nemzeti hadsereg c. fejezetében egy-egy rövid bekezdés erejéig visszaköszöntek az 1850-ben önálló novellaként kifejtett-ábrázolt jelenetek: Gábor Áron alakja, Rózsa Sándor kegyelemlevele, a szélaknai alagúton átkelés, a piski híd védelme stb. Buda visszavételének fejezete a Párharc mennykövekkel címet viseli és alfejezetünket aligha zárhatnánk stílszerűbben, mint a döntő roham napját, 1849. május 21-ét előrejelző mondattal: „Ez lesz az a nap, melyen Attila kardja megüti hegyével az égen a korona csillagképletét."

46 43 JKK Regények 67., s. a. r. Téglás Tivadar és Végh Ferenc, Bp. 1969. 3032. A Forradalmi és csataképeknek az Erdély aranykorában továbbélő motívumaira I. Oltványi Ambrus jegyzeteit az utóbbi regény kritikai kiadásában, ahol Orr Sándor kéziratos disszertációját idézte erről: JKK Regények 3., s. a. r. Oltványi Ambrus, Bp. 1962. 359. 4(5 JKK Regények 28., s. a. r. Szekeres László, Bp. 1964. II. 169. A Tárgyi és nyelvi magyarázatokban (II. 373-465.) a jegyzetíró tételesen is számbavette a korábbi előfordulásokat; mostani, kiragadott példáinkkal szemben ott a teljesség igényével.