Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Az allegorizálás kérdéseiből

Az allegorizálás néhány kérdése Kemény Zsigmond idézett óvása a sorok közti olvasástól teljességgel eredménytelen maradt, a passzív rezisztencia taktikájának ugyanis éppen az allegorikus és a hozzá közelítő ábrázolásmód felelt meg a legjobban. Népszerűségét tartósan biztosította, hogy már korábban kialakult módszertana és példatára. 1848 előtt ennek nemcsak cenzurális okai voltak, hanem az allegória - amint azt Tóth Dezső Vörösmarty ilyen költeményei kapcsán kimutatta

47 - nagyon is megfelelt a reformkor hazafias moráljának, amely gazdasági, társadalmi, kulturális, jogi stb. kérdéseket is erkölcsi megközelítésben elemzett és ábrázolt, és amely ennek pátoszát maradandó ábrázolásmóddal, klasszikus műfajokban igyekezett rögzíteni. Mind a szépirodalmi feldolgozások, mind a befogadás horizontját ugyanakkor nagymértékben tágította, hogy a kor vallásos népélete alapos bibliaismeretet eredményezett, az oktatás pedig a klasszikus művek eredetiben való tanulmányozását is jelentette.

48 A nemzeti romantika hozzájárult a hazai történelem nagy példázatainak megismertetéséhez (nemcsak az irodalom eszközeivel!), a literatúra viszont mindezeken túl - az irodalmi népiesség révén - a magas kultúrának is részévé tette a népköltészet egyes motívumait, jelképeit. Hogy csupán néhány példát említsünk: történelmi példázat, Katona József Bánk bánja lett nemzeti drámánk, és éppen 1848. március 15-diki, „A közönség kívánatára" kitűzött előadása mutatta, hogy közértés volt iránta. A Mózes-jelkép a romantikus költő-próféta sorsának megjelenítésére a fiatal radikálisok tollán, jelesül Erdélyi Jánosnál bukkant fel újra - azoknak a körében, akik Katonát tekintették eszményképüknek és az általa cenzurális okokból mellőzött Zách Felicián-történetet is feldolgozták.

49 47 Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály, Bp. 1974.

2 294-296. 48 Ezek szemléltetésére két friss esettanulmányt idézünk Dávidházi Pétertől: „Peragit tranquilla potestas..." Egy mottó reménysugara a szabadságharc leverése után = A forradalom után, 147-170. és Kiczenko Judittól: „Sötét vizek partján. " Egy bibliai motívum története = uo. 193-216. 4q T. Erdélyi Ilona: Az Ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor, Bp. 1965. (ItFüz 48.), passim, de különösen: 96-97.