Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete

(„Egymás vérét ontotta a magyar"), valamint több helyütt a reformkor nemzethalál-látomása: Szenttamási György a település utolsó magyarja (ezért veszi fel a helynevet személynévként), Kézdivásárhelyen — Sepsiszentgyörgyön az utolsó férfit temették, és ugyanott a sebesülten hazatérőket is gyávának tekintették (Székely asszony). Névmágia, babona, jóslat, előjel szabja meg több novella szerkezetét (A Bárdy-család, A tarcali kápolna, A fehér angyal, Nomen est omen), és ne feledjük, a két kötet is 13 elbeszélést tartalmazott... A közismert székely népi vallásosság kínálta a bibliai idézetek átszőtte előadásmódot (Az érez leány, Székely asszony); a valóságban 35. életévén innen lévő Gábor Áron valóságos bibliai próféta-ősapaként lép elénk; leánya, Lóra, pedig nemcsak emlékszobra ércét és nevét adja az öregágyúnak, hanem szinte a Szent László-monda eszközeivel - segíti a székelyeket harcaikban is. De nem vetette meg Jókai a mitizálás során a romantika már 1848 előtt ismert, jól bevált kelléktárát sem: az osszianizmust (jelentőségét a szakirodalom jócskán túl is értékelte), a Victor Hugoreminiszcenciákat (a Székely asszony nyomorék harangozója). E meghatározottságot jól szemléltetheti, hogy a Szenttamási György közép-amerikai szabadságharcos történetként is „megélt"; valamint, hogy Jókai a Forradalmi és csataképek két kötetéből jó érzékkel hagyta ki az egyébként készen lévő és Szilágyi füzetes vállalkozásaiban meg is jelent olyan novelláit, amelyek közhelyesen romantikus történeteit csak a szabadságharcos háttér fogadtatta el - úgy-ahogyan.

38 Mindez természetesen csak lehetőség volt a mitizált ábrázolásra - azzal a szerkesztési megoldással, az ún. rondóformával együtt, amikor magát az elbeszélést egy lírikus-mitizált keret övezte.

39 Az igazán nehéz feladatot, a valós események és személyek „megemelését" Jókai három szinten is végrehajtotta. A hétköznapi 38 A vérontás angyala (A közép-amerikai szabadságharc idejéből): JKK Elbeszélések 2/B. 414-446. (főszöveg) 778-788. (jegyzetek): a kihagyottak: JKK Elbeszélések 2/A. 335-448. (főszöveg), 743-805. (jegyzetek). 39 Vö. Nagy Miklós: Kezdés és lezárás Jókai elbeszéléseiben, ItK 1975. 285.