Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?

S oly küzdelemre, mely világcsoda, Kétségb'esett kacaj lőn Nagy-Ida. (Harmadszor ugyanez 1873-ban, a teljes ének kiadásában.) Az elemző önbírálat lehetősége ezzel átkerült a politikai röpiratok műfajába. Kemény Zsigmond Forradalom után c. munkája 185o júliusának végén jelent meg. A szerző nemcsak a debreceni békepárt tevékenységét értékelte túl (Nyáry Pált, Kazinczy Gábort és Kovács Lajost méltatva név szerint), hanem a forradalom kezdetét is csak 1848 őszétől, Lamberg meggyilkolásától és Jellasics teljhatalmú kinevezésétől számította, a szabadságharc kapcsán pedig előszeretettel használta a „polgárháború" terminust. Az „ábrándos honszeretet" ellen írt tanulmány végső célját szolgálta ezzel: a lezajlott eseményekben mindkét fél hibázott, de a természeténél fogva józan és monarchikus érzelmű, a szociális izgatás iránt érzéketlen magyarságban, főleg a „magas helyzetűek"-nek és „a rendezett szabadság híveinek" körében megvan a tartós stabilitás lehetősége. Csengery Antal szinte a megjelenés időpontjában, 1850. július 27-én apjának — nyilván első kézből vett értesülésből - így fejtegette a röpirat szerzői szándékát: „Iránya: hatni az ostromállapot megszüntetésére. Lever minden pártot, hogy egyik se emelkedhessek a másik fölé, hanem egy nagy nemzeti pártban egyesüljenek mindnyájan. Gyakran még az igazságtalanságig éles a hozzá közelebb álló nézetekhez, s azokhoz, melyeket maga is hirdetett. Félek, hogy épen ellenkező hatása lesz, mint amit tőle vár."

26 Kemény ugyanis valóban taktikai célú írásnak tartotta röpiratát, amelyet félreértettek. Degré Alajosnak maga indokolta a Forradalom után megírását: „Védeni akarom azokat, akiket a hatalom sujtoló karja elérhet vagy elért. Aztán meg a sajtónak kívántam legalábbis annyi szabadságot biztosítani, mint amennyivel jelenleg él. Viszonyaink közt 20 Az idézet: Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései, közzétette Csengery Lóránt, Bp. 1928. 424. A röpiratok elemzése legutóbb Szegedy-Maszák Mihálytól: Az újraértelmezés kényszere (Kemény Zsigmond két röpirata a forradalomról), It 2001/1. 3-14. és kötetben is: A forradalom után. Vereség vagy győzelem?, szerk. Cséve Anna, Bp. 2001. (A PIM könyvei 10.) 34-45.