Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - A mitizálás kísérlete
ilyesmit szenteltvízzel elérni nem lehet, se pedig nyílt, őszinte fellépéssel. Szükséges elleplezni a célt, ha mindjárt erős szereket kell is hozzá használni. Ez a röpirat nincs a történelemnek szánva, idővel el fogják feledni, de most szükség volt rá." 27 Noha Kemény szándékát sokan nem látták át vagy - mint Degré - nem fogadták el, célját sem érte el, hiszen a Bach-provizórium egyik első intézkedése lett, hogy 1851 májusától megtiltotta a forradalmi és emigrációs témák nyilvánosság előtti, írásos tárgyalását. 28 Ezért azután - bár a passzív rezisztencia gondolatával sem értett egyet - Kemény a tiltás eredményeként nem vált bűnbakká, a nemzeti egység illúziójának a megbontójává. A „rajongás" veszélyeit nemcsak regényeiben ábrázolta a megváltozott körülmények közepette, de esszéiben is. Az Elet és irodalom (1853) a nemzeti önképzés, a Széchenyi ihlette polgárosodás során elkerülhetetlennek tartotta mind a mitizálást, mind az allegorizálást életben tartó hibákkal való szembenézést: „...szűnjenek meg bizonyos fásult és henye modorban ignorálni a világot. Továbbá hagyjanak föl az úgynevezett sorok közti olvasással, mely az öncsalásnak legotrombább neme..." 29 A mitizálás kísérlete Nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak érezték úgy 1848/49-ben, hogy a hegeli „világszellem" fejlődése az európai forradalmi hullám utolsóként harcoló bástyáján, Magyarországon teszi meg következő lépéseit. Ebből következett a feladat: a történteket minél alaposabban dokumentálni, megmutatni őket az európai közvéleménynek és az utókornak. Az egyéni és kisebb körökben történt 27 Degré i. m. 311. A röpirat folytatása, a Még egy szó a forradalom után (1851) erősen külpolitikai indíttatása miatt témánk szempontjából közömbös. 28 JKK Levelezés 1., s. a. r. Kulcsár Adorján, Bp. 1971. 102. (levele Kőváry Lászlónak; Pest, 1851. júl. 16.) 2 " Báró Kemény Zsigmond összes művei IX/2., kiad. Gyulai Pál, Bp. 1906. 255.
