Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?
bírálója és Szilágyi Sándor a Budapesti Viszhangban egyaránt „pórszerű"-nek, illetve „pórias"-nak bélyegezte az elbeszélő költeményt; avval a jelzővel illették, amellyel a reformkorban elődeik Petőfit, és amely mögött némi megbélyegzés is rejlett. A minősítés viszont egybemosta Aranyt, az irodalmi népiesség reprezentánsát a petőfieskedő epigonok csapatával. Toldy Ferenc az Új Magyar Múzeum 1852. augusztus l-jén megjelent füzetében (név nélkül közreadva) ugyanolyan éles szavakkal terelte vissza a téves útról Aranyt a helyesre, aminőket csak költőcskékkel szemben szoktak használni: „Szomorú aberratiója egy ritka szép léleknek, nem a tárgynál fogva (...); de a tartalomnál fogva, mely — áldatlan üresség." Toldy a Toldi folytatásától várta megnyugtatását „az irodalombarátnak, ki első rangú költője nevét önmaga által elhomályosítva csak fájdalommal láthatja." 24 Arany engedett az irodalmi közvélemény nyomásának, ezzel adva meg árát, hogy nem bélyegezték őt a nemzeti egység illúziójával folytatott passzív ellenállás megbontójának: csak 1863-ban folytatta és 1873-ban adta ki a Bolond Istók II. énekét, viszont 1854ben megjelent a Toldi estéje, ahogyan Toldy kívánta. A nagyidai cigányok magyarázatát pedig háromszor is közölte. Először 1855ben Gyulai Pállal, hivatalosnak szánt irodalmi önéletrajzában: „...olly kedélyállapot kifolyása, midőn a világ<gal> folyásával és önmagammal meghasonulva, torzalakok festésében akartam kárpótlást keresni." 25 A híres kulcs (versben, a Bolond Istók II. énekéből) először 1867-ben jelent meg, mint az összkiadásba felvett elbeszélő költemény előhangja. Itt a Világos-Nagyida párhuzam, a saját fegyveres nemzetőri múlt felemlítése, a magyar költő szívének szegezett Pucheim-kardra tett utalás, a sajátját a zivatarral versenyt pusztító, egyszeri szőlősgazda példázata készítette elő az új politikai helyzetben már nyíltan vállalható és publikálható magyarázatot: 24 ÚMM 1852. aug. 1. 682. 25 AJÖM XVI. 563. (Nagykőrös, 1855, jún. 7.)
