Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?

os monográfiájának hatása is csak a második, javított kiadás után, a közelmúlt évfordulóin érvényesült markánsabban. Noha Jókai A gyémántos miniszter lapjain elmozdult a politikai gúnyirattól a novella felé, amikor Madarászék mögé ellenpontozva megrajzolta a hadsereg és a nép hősies áldozatvállalását, az írásban beszélő névvel karakterizált Hetveni (= Hatvani) ellenpárjaként - a történelmi tényeken is változtatva, közvetlen összefüggésben - pedig felidézte Vasvári Pál hősi halálát, a forradalom „cloacáját" (a Pesti Napló névtelen kritikusának szavával) megjeleníteni, mint említettük, megbocsáthatatlan bűnnek számított. Erről 1852-ben Arany Jánosnak is meg kellett győződnie, A nagyidai cigányok kapcsán. Az 1851 tavaszán, geszti nevelősködése idején elkezdett és — a III. ének első strófájának utalása szerint - már Nagykőrösön befejezett művet a kéziratban „Hős bohózat"-nak nevezte (a borítón), az első szövegoldalon az „Hősköltemény"-re módosult, és így maradt a Müller Gyula-féle első kiadás (1852) címlapján is. A kézirat címváltozata („Nagy-Ida") pedig (ekkor még névelő nélkül) Nagyidai cigányokra változott.

23 Mindez jól mutatja Arany aprólékos figyelmét, ám a lényegen mit sem változtatott. Nagyida (legalábbis a literátus közvéleményben) Gvadányi József, Garay János, Szigligeti Ede, Petőfi Sándor utalásai és feldolgozásai nyomán közkeletű szimbólummá vált. Arany természetesen az irodalmi formálás szabályai szerint dolgozott és azt a józan honorácior-szemléletet követte, amely Az elveszett alkotmányt már 1845-ben jellemezte. Nem foglalt egyértelmű állást a Kossuth-Görgei kérdésben, a nemesi vezetés egészét szatirizálta; nemzeti hibáinkat megosztotta közöttük, sőt, határozottan arra törekedett, hogy a „megfejtés" ne legyen kétséget kizáróan egyértelmű. Mert egyfelől igaz, hogy a nagy álmodó (emlékeztetünk a Koldus-ének „ábrándos" vezéreire), Csóri előbb „király", majd „elnök" (mint Kossuth Lajos a trónfosztás után), végül „vajda" a kéziratban, aki nem osztozott társai sorsában: „Rúd alatt 23 A nagykőrösi Arany János Múzeum kézirattárában lévő, rajzokkal kísért autográf hasonmás kiadása: Bp. 1978. (Tőrös László utószavával).