Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?

bakállítást szorgalmazták. (Klapka maga a szeptember 11-i számban szólalt meg, hasonló szellemben.) A „czégéres bűnösök" között is kiemelt helyre számítható Görgeivel a Komáromi Lapok honvédtiszt szerzői Klapkát és - a költőt elsirató versekben - Petőfit állították szembe. B. M. látomásos novellája {Egy fogoly álmai V, szeptember 24-én) a Nemezis megjelenítésével, a Káin-motívum megpendítésével alighanem irodalmi előképe lett az emigrációban Görgei rémálmát meg is rajzoló Kászonyi Dánielnek (aki ott volt Világosnál, majd a komáromi helyőrségből menlevéllel jutott külföldre) és a sokféle változatban ismert „Görgei álma" c. kompozíciónak, ami persze már a későbbi vértanúkat is megjelenítette.

6 Legnevesebb megfestője a témának mégis Madách Imre, akinek olajképe máig fennmaradt.

7 A bujdosó költők közül az átokverseket azok az idősebb poéták írták, akik a kormányt Világosig követték, a szabadságharc bukásával egész addigi életművüket elsiratták, és tisztában voltak azzal is, hogy számukra már nem lesz újrakezdés. „Miért én éltem, az már dúlva van" - írta a Szatmárban bujdosó Vörösmarty Mihály, háziasszonya emlékkönyvébe. Ugyanott és ugyanakkor (1849. október 10-én, az aradi kivégzések hírére) született Átok c. verse, amely csak 1913 -ban jelent meg nyomtatásban, de kéziratos másolatokban csakhamar terjedni kezdett, és megadta a költészeti alaphangot: Görgeynek híják a silány gazembert, Ki e hazát eladta cudarul.

8 b Kosáry i. m. I. 230. 263-264. Említi Kászonyi rajzát és Bulcsú versét, de nem kapcsolja őket össze. A Komáromi Lapok hasonmás kiadását használtuk: Tatabánya-Révkomárom-Bp. 1999. 7 Dr. Csekey László mgt. (Balassagyarmat). A képet Madách birtokszomszédjának, a szügyi földbirtokos Paczolay Imrének ajándékozta köszönetül, hogy az csesztvei birtokára börtönbüntetése, majd internálása alatt gondot viselt. Ez legkorábban 1853-ban történhetett. A romló állapotú festmény színes reprodukcióját 1. Nagyné Nemes Györgyi-Andor Csaba: Madách Imre rajzai és festményei, Balassagyarmat-Bp. 1997. 67. sz. képmelléklet. 8 Avers kritikai kiadása: VÖM 3. 175-176. (főszöveg) 554-557. (jegyzetek) és Voinovich Géza: Görgei és az irodalom, BpSz 1914. 158. k. 259. Vö. Kosáry i. m. I. 264-266.